2.1.2. Szemantikai tulajdonságok

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ami a szemantikai szempontokat illeti, a fentebb számba vett adatok alapján az indoeurópai *h1eu̯k gyöknek ’hozzászokik valamihez’, illetve – ebből kézenfekvően levezethető módon – ’elsajátít, (meg)tanul’ jelentést tulajdoníthatunk. Mivel az utóbbi (illetve az ezt feltételező műveltető ’tanít’) a szláv, az iráni és az örmény ágban is megtalálható, ezt a jelentést is egészen az alapnyelvig, de legalábbis annak az anatóliai és tokhár ágak kiválását követő fázisáig, vagyis az úgynevezett „belső-indoeurópai” (Core Indo-European) nyelvállapotig vezethetjük vissza. Mindenesetre úgy tűnik, ez sem független különnyelvi folyamatok eredményeképpen jött létre az egyes leánynyelvekben.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Fentebb láttuk, hogy a szótárak a korai védikus nyelvben az √uc igegyöknél egy ’örömét leli valamiben’ jelentéssel számolnak, amely – mint fentebb láthattuk – mindenképpen másodlagos lenne az imént említett, az indoeurópaiból örökölt alapjelentéshez képest. Ugyanakkor, ha közelebbről megnézzük a Ṛgveda-beli előfordulásokat, láthatjuk, hogy az egyes szöveghelyek a gyök ’hozzászokik valamihez’ jelentését felhasználva is értelmezhetők. Itt most csak két jellemző részletet idézek (1), (2).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(1)
(2)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Ṛgvedában az √uc igének egy kivétellel csak a fentebbi példákban is látott perfectumi (uvóc-/ūc-) alakjai fordulnak elő, éspedig a perfectumra jellemző rezultatív jelentéssel (’megszokott valamit, hozzá van szokva valamihez’). Természetesen el kell ismernünk, hogy ezeknél bizonyos esetekben valóban nem zárható ki teljes bizonyossággal egy ebből kialakult ’örömét leli valamiben’ értelem sem (így a (2) példában elképzelhető az ’örömödet leled az adakozásban’ interpretáció is), azonban ennek feltételezése egyáltalán nem törvényszerű, éppen ezért módszertanilag sem kívánatos.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Érdekes, hogy az ige perfectuma a Ṛgvedát követően, az óind nyelv későbbi korszakaiban már nem fordul elő,1 azt kizárólagos használattal az ucya- imperfectumtő váltja fel,2 amely egyszer már a Ṛgvedában is adatolt (3), és az Atharvaveda két recenziójában is – a part. perf. ucita- kivételével – csupán ez található meg (vö. Kim 2024a, 237; 2024b, 230):
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(3)3
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hogy valóban ez a helyzet, tehát az impf. ucya- újításként a perf. uvóc-/ūc- helyére lépett, és nem közvetlenül egy – hipotetikus – indoeurópai *h1uk-ié̯ /ó-(vö. fentebb) igetövet folytat, azt éppen a jelentése mutatja: ugyanis nem fientív (’hozzászokik valamihez, megszokik valamit’), hanem statív, vagyis a perfectuméval megegyező értelemben használatos (’valamihez hozzá van szokva, megszokott valamit’), tehát egyértelműen a produktív ‑ya- szuffixummal képzett különnyelvi innováció, amely a perfectumot váltotta fel.
1 Bár módszertanilag kifogásolhatónak tűnhet, különösen korpusznyelvek esetében, ha az adatoltság hiányára hivatkozunk (argumentum ex silentio), itt olyan tekintélyes szövegmennyiség áll rendelkezésünkre, hogy az ilyen típusú érv mégis relevánsnak tekinthető.
2 Kümmel (2000, 129) a gyökmorfémán hangsúlyos „úc-ya-” tövet említ, pedig ez valójában egyszer sem fordul elő a védikusban hangsúlyos formában (l. Kulikov 2012, 528–530).
3 A közkézen forgó fordításokon túl l. még Kulikov (2012, 529): „and you are wont to live with the rays of Sūrya” (itt a ‑ya-imperfectumtő jelentéséről: „intr. state”).
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave