4.1.2. A második múlt idő

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A létige múlt idejű, ragozott alakjainak „enklitizálódása” (Keresztes 2003, 239; 2011, 78) megtörtént az igei személyragozásban is, amikor létrejött az ún. második múlt idejű igealak, mely az első múlthoz képest habituális, folyamatos jelentésű. A kiindulópont itt is névszói állítmány volt: a főige ‑i képzős folyamatos melléknévi igenévi alakjához kapcsolódott a létige múlt idejű, személyragozott alakja. Ezt követte az összeolvadás és a rövidülés (Jevszevjev 1963, 192; Bubrih 1953; 219). Szerebrennyikov szerint a folyamat 1sg-ben így mehetett végbe:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

*kundai ulejn ’fogó voltam’ > *kundaiulejm > *kundiľim > kundiľiń ’fogtam, fogni szoktam’. Az alaki redukció a következőképpen történhetett: a főige szóvégi magánhangzója és a melléknévi igenév képzője által létrejött diftongus monoftongizálódott (ai > i), a létige szókezdő magánhangzója (u-) lekopott, s ami megmaradt a tövéből, azt a nyelvérzék a továbbiakban időjelként (‑ľi-) fogta föl (Szerebrennyikov 1967, 158–159). Keresztes (2011, 78) valamivel egyszerűbb változási folyamatot írt le: *mora-uľiń > mori-ľiń ’énekelni szoktam’.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(28)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az első múlt az uráli nyelvekből ismert időjeleket (‑i-, ‑ś-) tartalmazza. A második viszont a kopula nyomát (uľiń, uľiť, uľ ’voltam, voltál, volt’) őrzi.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A grammatikalizáció következtében az uľems ’lenni’ létige segédigei szerepe visszaszorult. A mai mordvinban a létige múlt idejű alakja ritkán fordul elő, jelen idejű alakja pedig jövő idejű jelentésű, ’lesz’. E jelenség mögött Szerebrennyikov orosz hatást vél. Ugyanitt megjegyzi, hogy jelen időben a tatárban sem használatos a létige (1967, 207).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A létige grammatikalizációjának idejét Keresztes László az ősmordvinra teszi: „Véleményem szerint e jelenség eredetének kutatásakor nem feltétlenül kell megőrzött régiséget keresnünk, hiszen e ragozástípus kialakulhatott analógiák révén – s talán nem mentesen az area többi nyelvének erősítő hatásától – a mordvin nyelv külön életében, nevezetesen már az ősmordvinban” (2003, 241). Arra vonatkozóan viszont nem foglal állást egyértelműen, hogy honnan indult a grammatikalizáció, azaz a névszók predikatív ragozásában ment-e előbb végbe, vagy az igei személyragozásban. Így fogalmaz: „A jelen és a 2. múlt idejű igealakok oppozíciója az igei paradigmából is átterjedhetett a névszókra” (2011, 89). Véleményem szerint azonban mindenképpen a névszói állítmány volt az elsődleges, hiszen a habituális múlt idő is igenév + segédige szerkezetből jött létre.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave