Oszkó Beatrix, Cser András (szerk.): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.
›
II. Igéből igei affixum – a grammatikalizáció ritka esete uráli nyelvekben
›
5. Igéből modális jelszerű képző: magyar
›
5.1. Tudománytörténeti áttekintés

5.1. Tudománytörténeti áttekintés

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Azt, hogy a magyar a képességet, lehetőséget nemcsak segédigével, hanem toldalékkal is ki tudja fejezni, már az első nyelvtanírók is szóvá tették. Szenczi Molnár Albert latin nyelvű grammatikájában 1610-ben ezt írta (C. Vladár Zsuzsa fordításában): „A hat és het szócskák révén minden igéből létrehozható lehetőséget kifejező ige, a lát, videt igéből láthat, videre potest; a láttat, facit videre igéből láttathat, facere potest ut videat quispiam aliquid […] a kérettetic, petitur igéből kérettethetic, peti potest” (2004, 203). Geleji-Katona István pedig így fogalmazott a Magyar grammatikatskában 1645-ben: „Némely dolgoknak kimondattatásokban a’ Magyar nyelv boldogabb a’ Deáknál; mert a’ mellyeket az potest-vel vagy facit-val mond ki, a’ Magyar egy szoval kimondhatja. Mint Potest facere, dice-re, docere etc. Magyarul egy igével mondhatni ki: meg tselekedheti, mondhatja, taníthatja…” (1906, 25; idézi Lavotha 1967, 11).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A toldalék eredete jó másfélszáz éve kutatás tárgya. Már legkorábbi latin betűs szövegemlékünkben, a Halotti Beszédben is előfordul (mulchotia ’elkerülheti’), a Königsbergi Töredékben pedig a toldalék illeszkedő párja is olvasható: sciulhessen, leyessen, lelhetneync (idézi Simonyi 1895, 380). A HB elemzésével egyidejűleg a toldalék eredete is szóba került. Szinnyei József a mulchotia igealak mellett megjegyezte: „Az ige, amelyből a ‑χot képző lett, megvan a HB.-ben a hotolm származékban” (1926, 237), Mészöly bővebb nyelvtörténeti magyarázatot is adott, l. lejjebb (1942, 5). Az idők során számos, egymásnak olykor ellentmondó magyarázat született. Az szinte mindenki számára egyértelmű volt, hogy a kiindulópont a hat ige. Ezt egyedül Lavotha Ödön (1967) vitatta, akinek az állításával alább foglalkozunk. Abban is egyetértettek a kutatók, hogy az eredetileg ’előremegy, halad’ jelentésű ige kapott ’lehetősége van, képes’ jelentést, s mint ilyen vált igei toldalékká. Abban viszont nem volt egyetértés, hogy milyen lehetett az a szószerkezet, melyben a hat ige elindult a grammatikalizálódás útján.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Budenz József a 19. század végén még csak azt állapította meg, hogy léteznek olyan képzők, melyek önálló szavakból keletkeztek:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tudva van, hogy a járulékos szóképzők hajdani önálló szókból erednek, melyek hangalak-fogyás utján s az eredeti szorosabb jelentéseknek többnyire általánosbításával az illető képzőfunctióknak egészen symbolikus exponenseivé váltak, vagyis hogy az efféle szóképzés eredetibb szóösszetételből (szószerkesztésből) fejlődött – a mi némely újabb keltű szóképzésekre nézve még szemmel látható vagy könnyen kimutatható. […] Csak nem régen vált teljesen képzővé (az önhangzó-illeszkedés beálltával) a magy. ‑hat (tudhat-, tehet-; a Münch. cod.-ben még így: nem hatsz tenned e h. nem tehetsz és ‑ség (régibb gazdag-ség, most gazdagság). (1883, 167)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Amellett, hogy Budenz ebben a néhány mondatban tökéletes grammatikalizációs ösvényt vázolt fel, a Müncheni kódexből vett idézettel arra utalt, hogy a hat ige segédigeként áll(hat)ott valamilyen igenév mellett, azaz „szó-szerkesztésből” vált toldalékká. Simonyi Zsigmond (1895, 380–381), a „tehető ige” képzőjének eredetét szintén a főnévi igenév + hat (*írni hat > írhat) szerkezetben látta. De mivel arra nem talált magyarázatot, hogyan kophatott le a főnévi igenév képző-je a segédige előtt, inkább valamilyen rúgkapál féle mellérendelő szószerkezetet feltételezett, melynek utótagja lehetett a hat ige.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ebben az irányban gondolkodott tovább Mészöly Gedeon, amikor így érvelt: „A primitiv ember a térben való előrejutás igéjével fejezte ki a concret és abstract cél elérését, a ’possum’-ot. A múl-hat, *kel-hat, *mën-hat typus eredetileg rokon értelmű igékből való összetétel volt, mint a jár-kél. A múl-hat-ban az utótagnak külön szó volta elhomályosult és a *kel-hat-féléken hangrendben is illeszkedett: *kel-hat > kelhet, mën-hat > mën-het > mëhet. Így fejlődött ki a ‑hat, ‑het képző, még pedig eredeti jelentésének megfelelően térbeli előrehaladást jelentő igéken” (1942, 5).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Horger Antal (1913) és Pais Dezső (1945) az ún. nomenverbum-elméletből indultak ki, azaz azt feltételezték, hogy a grammatikalizáció folyamata abban az időben indult el, amikor még egy szótő egyszerre lehetett igei és névszói természetű. Ezen felül a tárgy is jelöletlen volt. A kiinduló *én ír hat szószerkezet Horger szerint tárgyas, azaz *’én írás(t) tudok’ (1913, 347). Pais szerint az *ő jár hat predikatív szerkezet, ’az ő járása sikerül vagy lehetséges’ jelentésben (1945, 19). A kiindulópont téves volta később kiderült, tehát ma már nomenverbumokkal, azaz igenévszókkal az uráli alapnyelv idején sem számolunk (Hajdú 1966, 81). Így ezzel a magyarázattal nem kell tovább foglalkoznunk.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Fokos Dávid a korábbi állításokkal vitázva nem mellérendelő összetételt, hanem mellérendelő mondatot feltételezett kiinduló pontként:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

az ír-hat eredetileg két mondat volt: *ír, hat írnia, azaz ’ő ír, [ugyanis] képes, bír, tud írni, teheti, hogy írjon, lehet írnia’, vagyis: ’képes rá, lehet írnia és ír is’. […] Ebből a két mondatból […] fejlődött aztán idővel (a mondat- vagy szólamhatár elmosódásával vagy eltolódásával) az írhat, adhat összetétel; ebben az eredetileg nyomatékosabb szerkezetben most már fölöslegesnek érezték az infinitivust, és így el is hagyták. (1946, 85)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A mondat- vagy szólamhatár eltolódására Fokos számos egyéb példát hoz fel különböző nyelvcsaládokba tartozó nyelvekből. Ezen kívül lehetőséget és képességet kifejező, konverbum + segédigés szerkezeteket is idéz a mariból és törökségi nyelvekből (1946, 90).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A vita a 20. század közepén látszott eldőlni. Bárczi Géza és D. Bartha Katalin kétkötetes Magyar történeti szóalaktan című egyetemi jegyzetükben egymástól függetlenül, de – Mészöly Gedeon gondolatmenetét követve – egybehangzóan vázoltak föl egy lehetséges változási ösvényt (Bárczi 1958, 14; D. Bartha 1958, 53–54). Álláspontjuk szerint az ’előremegy, halad’ jelentésű hat ige eredetileg mozgást jelentő igékkel alkotott mellérendelő összetételeket (*jár-hat, *men-hat), majd amikor megtörtént egy ’halad → eljut, elér → (valameddig) terjed az ereje, képessége (vö. hatalom) → bír → képes valamire’ jelentésváltozás, a jár-hat összetétel is ’járni képes’ jelentésűvé vált. A változás Bárczi szerint később így folytatódott:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezzel az új jelentéssel, amelyben már hiányzott a mozgás mozzanata, a hat elem átterjedt más, nem mozgást jelentő igékre is, és önállóságát elvesztve bármely igetőhöz járulható képzővé vált, majd hangrendileg is illeszkedve az alapigéhez ‑het alakpárja is fejlődött. Magának az önálló hatni igének a jelentése aztán még tovább módosult, ebben azonban az új funkcióban elterjedt ‑hat, ‑het már nem vett részt. Amikor, a most tárgyalt kornál későbben, a hatni igének ’képes’ jelentése is elavult, a kapcsolat a képző és az önálló ige között a nyelvérzék számára elavult. (1963, 41)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezt a magyarázatot Benkő Loránd is elfogadta (1980, 183–184), később pedig D. Bartha is megismételte (1991, 63–64). Horváth Katalin (1999) ezt annyival módosította, hogy a szinonimákból álló összetételek (jár-kel, fúr-farag) mintájára egy *tud-hat alakú kiinduló formációt feltételezett.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fentiektől teljesen eltérő magyarázattal állt elő Lavotha Ödön (1967), aki egész monográfiát szentelt a kérdésnek. Véleménye szerint a ‑hAt toldaléknak nincs köze a hat igéhez, hanem a reflexív ‑h- és a tranzitív ‑t- képző összekapcsolódásából jött létre. Mindezt a magyar nyelvjárásokból és a rokon nyelvekből gyűjtött bőséges példaanyaggal igyekezett alátámasztani. Könyve – talán azért, mert az Uppsalai Egyetem sorozatában jelent meg, így az 1960-as években el sem jutott Magyarországra – teljesen visszhangtalan maradt.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Dér Csilla (2008, 35–37) tipológiai párhuzamok segítségével írta le a hat ige grammatikalizációjának folyamatát. Az első lépést a konkrét ’előremegy, halad’ jelentés absztraktabbá válása (’tud, képes valamire’) jelentette, ami a deszemantizáció egyik megnyilvánulása.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egybeforrás és a fixáció folyamata egyaránt megfigyelhető a ‑hat képző kialakulásában: hozzátapad a szótőhöz, mint más toldalékok, és a korábban a mondatban szabadabban mozgó igéhez képest szintaktikai pozíciója rögzített[é válik]. (2008, 37)
 
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave