Oszkó Beatrix, Cser András (szerk.): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.
›
XII. A védikus óind ókas- + √kṛ kifejezés értelmezése és a funkcióigés szerkezetek története az indoárja nyelvekben
›
1. Bevezetés

1. Bevezetés

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A legkorábbi védikus szövegekben,1 a Ṛgveda és az Atharvaveda himnuszaiban, tehát megközelítőleg a Kr. e. 1500–1000 közötti időszak óind nyelvemlékeiben, több alkalommal is előfordul az ókas- főnév (jelentéséről részletesen l. lentebb) és a √kṛ ’csinál’ ige alkotta tárgyas szintagma, amelyet egyes értelmezők – anélkül, hogy explicit módon megfogalmaznák – úgynevezett funkcióigés (más kifejezéssel: könnyű igés vagy támasztó igés) szerkezetként kezelnek és ennek megfelelően fordítanak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezt a megoldást legvilágosabban talán Ralph T. Griffith Ṛgveda-fordításában látjuk (Griffith 1896, 27), ő ugyanis a szerkezetet az alább idézendő részletben (9) a dwell igével adja vissza, vagyis egy egyszerű igének felelteti meg („dwell with me now and ever”). Részletes magyarázó jegyzet híján csak találgathatjuk, mi állhat ennek a hátterében. Mivel a √kṛ ’csinál’ igével alkotott és bizonyíthatóan könnyű igés korai védikus szerkezetek (l. többek között Ittzés 2013; 2015; 2016) cselekvést kifejező főnevet (azaz nomen actionist) tartalmaznak, elképzelhető, hogy Griffith az ókas- főnévnek is ilyen értelmet tulajdonított (például ’tartózkodás valahol’), annak ellenére, hogy szokásos jelentése, ahogy azt később látni fogjuk, inkább ’ház, lakhely, hajlék’, vagyis nem nomen abstractum, hanem nomen concretum.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindazonáltal az említett konkrét (’ház’ stb.) jelentés sem feltétlenül zárja ki a funkcióigés szerkezeti interpretációt, ha figyelembe vesszük, hogy például a modern indoárja nyelvekben (így a hindiben) számtalan olyan funkcióigés szerkezetet találunk, amelyben a ’csinál’ ige (hindi karnā) valamilyen konkrét jelentésű főnévvel alkot ilyen jellegű kapcsolatot: l. pl. hindi kanghī karnā ’fésül’ (kanghī ’fésű’ + karnā ’csinál’); fon karnā ’telefonál’ (fon ’telefon’ + karnā ’csinál’). Teljesen evidens, hogy az ilyen típusú kifejezésekben az ige nem lexikális jelentésében szerepel, hiszen például a ’fésű’ + ’csinál’ szerkezet nem egyenlő azzal, hogy ’fésűt készít, előállít’, hanem azt jelenti: ’fésül (ti. fésűvel végzett tevékenységet folytat)’.2 Bár kétségtelen, hogy a főnévi tag ezekben a konstrukciókban rendszerint az érintett cselekvés eszközét nevezi meg, e kifejezések alapján talán mégis elképzelhető, hogy akár a korai védikus ókas- + √kṛ szerkezet is hasonló tulajdonságokkal rendelkezik (tehát ’lakhely, hajlék’ + ’csinál’ szerkezet ’lakik, tartózkodik’ értelemben).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A jelen tanulmány az imént elmondottak fényében a következő, egymással összefüggő kérdésekre keres választ: Funkcióigés szerkezet-e az ókas- + √kṛ szintagma, tehát igei alaptagja mutat-e szemantikai kiüresedést lexikális főigei jelentéséhez képest? Főnévi tagja absztrakt, cselekvést kifejező főnév-e, vagy konkrét főnév? Használható-e a szerkezet érvként amellett, hogy a konkrét jelentésű főnevekkel alkotott funkcióigés szerkezetek már a korai védikus óind nyelvben jelen voltak, vagy ez a típus csak később, alkalmasint csak a modern indoárja nyelvek történetének korai szakaszában jelent meg? Ahhoz, hogy mindezekre a kérdésekre válaszolhassunk, részletesen meg kell vizsgálnunk a szerkezet névszói tagját, az ókas- főnevet, majd tüzetesen elemeznünk kell a √kṛ igével alkotott szerkezeteket.
1 A tanulmányban a védikus szövegekre az indológiában megszokott rövidítésekkel hivatkozom Gotō (1987, 15–18) és Werba (1997, 5–28) nyomán, míg a latinnál Glare (1996), az ógörögnél Liddell et al. (1996) gyakorlatát követem a szöveghelyek megadásában.
2 Ilyen típusú szerkezeteket az újiráni nyelvekben is találunk (így az újperzsában a kardan ’csinál’ igével): újperzsa zanjir kardan ’láncol’ (zanjir ’lánc’ + kardan ’csinál’); pâru kardan ’lapátol’ (pâru ’lapát’ + kardan ’csinál’). L. ezekről pl. Telegdi 2006, 353–354 (ez az Opera omniában található tanulmány a szerző 1979‑es akadémiai doktori értekezésének téziseit foglalja össze).
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave