Oszkó Beatrix, Cser András (szerk.): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.
›
II. Igéből igei affixum – a grammatikalizáció ritka esete uráli nyelvekben
›
5. Igéből modális jelszerű képző: magyar
›
5.3. Másfajta eredeztetési kísérlet: areális szempont

5.3. Másfajta eredeztetési kísérlet: areális szempont

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kamassz aspektusjelölő igei szuffixumok tárgyalásakor (2. pont) már volt szó a török nyelvekben ismert konverbumos szerkezetekről, melyek mintamásolással átterjedtek a szomszédos nyelvekre is. Ez az areális hatás nemcsak a Szaján hegység körül, hakasz–kamassz viszonylatban létezik, hanem az európai oldalon, a Volga–Káma vidékén is, ahol szintén török (tatár, csuvas) nyelvek érintkeztek finnugor (mari, udmurt) nyelvekkel. A hagyományos finnugrisztikában ez a jelenség a „páros igék” néven vált ismertté (l. többek között Honti 2005). Bereczki Gábor így foglalta össze a lényegét:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az igekategórián belül az area egyik legjellemzőbb sajátossága az ún. páros igék használata. Ennek az egyébként a török nyelvekre jellemző jelenségnek a lényege a következő. Az ige aspektusának a módosulását a török nyelvek képzők segítségével is ki tudják fejezni, de emellett széltében használatos egy másik eljárás: a cselekvést jelölő ige határozói igenévi alakba kerül, ezt egy másik ige követi, amely eredeti konkrét jelentését elvesztette, s az a funkciója, hogy az előző ige aspektusát kifejezze, s hogy az idő- és módjeleket felvegye. Tehát tulajdonképpen segédigei, vagy ahogy egyesek nevezik, modifikátori funkciót tölt be. […] A csuvasban, tatárban, cseremiszben a páros igék az egész nyelvterületen használatosak, a votjákoknál a déli nyelvjárásokban nagyobb mértékben, mint az északiakban. (1983, 218)1
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A volgai nyelvek tipológiai adatbázisában (Havas et al. 2023) bőven találunk példákat a jelenségre (Horváth 2023; Timár 2023a). A témával többek között Horváth Laura (2012) foglalkozott részletesebben. Megállapította, hogy a mariban és az udmurtban aspektust és akcióminőséget úgy is ki lehet fejezni, ha a főige konverbumi (gerundiumi) alakja mellett a véges ige valamilyen általános jelentésű (’él’, ’tart’, ’visz’) mozgásige (’megy’, ’elmegy’, ’jár’, ’feláll’) vagy testtartásige (’áll’, ’ül’, ’fekszik’). Horváth Laura kitért a magyarban előforduló hasonló szerkezetekre is pl. sírva fakad, nyitva tart, fogva tart, állva marad stb. Ennek eredetéről így vélekedett: „A kérdés további vizsgálatokat, nagyobb korpusz elemzését igényli mind a magyar, mind az udmurt és a mari példák tekintetében. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a magyarban meglévő, nem nagy típusgyakoriságú szerkezetek másodlagos permi érintkezés következményei, de közvetlenül az ótörökből való eredeztetésük is éppúgy lehetséges” (2012, 100). Mindemellett az akcióminőség kifejezésének ez a módja a magyarban nem vált rendszerszintűvé.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Térjünk vissza Budenz (1883, 167) és Simonyi (1895, 380–381) elképzelésére, akik szerint igeneves szerkezet lehetett a hat ige grammatikalizációjának kiindulópontja. Ők és követőik azzal a problémával küszködtek, hogyan tudnák megmagyarázni azt, hogy a ‑hAt toldalék az igetőhöz tapadt, nem a képzett (főnévi) igenévhez. Ma már tudjuk, hogy a változásban alaki redukció is szerepet játszhatott. A világ más nyelveihez hasonlóan a volgai finnugor és török nyelvekben is előfordulnak főnévi igeneves szerkezetek, ráadásul modális tartalommal, lehetőség és képesség kifejezésére (Horváth 2023; Timár 2023b). Idézett tanulmányában Fokos Dávid is számos példát hoz erre a mariból és törökségi nyelvekből (1946, 90).2

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mivel a változás a távoli, megismerhetetlen múltban ment végbe, és analógiák sem állnak rendelkezésünkre, melyek alátámasztanák feltevésünket, csak feltevés marad, hogy az ősmagyarban török hatásra szintén voltak *futva ha-tok, *menve hatok jellegű szerkezetek, melyekből aztán a megfelelő útvonalat (fixáció, fonológiai kopás, paradigmatizáció stb.) bejárva létrejöttek a futhatok, mehetek alakok.
1 A finnugor népeknek és nyelveknek a szakirodalomban korábban az ún. külső neveit használták (pl. cseremisz, votják), a 2000-es évektől azonban áttértek a belső nevekre (mari, udmurt). Ugyanez áll az obi-ugor nyelvekre is, a vogul, osztják helyett ma a manysi és hanti terminus használatos.
2 Itt mondok köszönetet újból egyik lektoromnak, aki felhívta figyelmemet a forrásdetermináció (source determination) jelenségére (Bybee et al. 1994, 9), mely szerint „a grammatikalizáció kiindulópontjaként szolgáló konstrukció jelentése kizárólagosan meghatározza a grammatikalizációs ösvényt, és ezen keresztül a folyamat eredményeként létrejövő grammatikai jelentést”. Azaz mozgás- és testtartásigék segédigeként aspektus- és akcióminőséget fejeznek ki (mint a kamasszban és a volgai nyelvekben), a magyar hat ige grammatikalizációja viszont szubjektív modalitáshoz vezet.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave