III. Megjegyzések az uráli igeidők és igeaspektus kérdéséhez1

Kivonat: A tanulmány az uráli, ill. finnugor alapnyelvre visszavezethető múltidőjeleket tárgyalja. A két, uráli (PU *‑ś(A)), ill. finnugor (PFU *‑j) alapnyelvre rekonstruált múltidő-jelet az uráli nyelvek rokonságának biztos bizonyítékának tartják, ugyanakkor a *‑ś(A) múlt rekonstrukciója valamivel bizonytalabbnak tekinthető. A tanulmány a szamojéd aorisztosz és a proto-szamojéd *‑sa (< PU *‑ś(A)) múlt idő viszonyából kiindulva értelmezi újra az igeidő- és igeaspektus-rendszereket. Amellett érvel, hogy mivel a szamojéd nyelvekben a *-sa időjel folytatójáról kimutatható, hogy másodlagos, ezért nem tekinthető uráli eredetűnek a *‑ś(A) időjel. Hipotézisem szerint a PS *‑sa olyan múlt idő jelölésére alakult ki, amely egy alapvetően aspektuális rendszerrel szemben jött létre és elsődleges funkciója olyan múltbéli eseményeknek a jelölése, amelyeknek a jelenre nincs hatása. A tanulmány motivációja és kiindulópontja Plungiannak és Urmancsijevának (2015) az enyec -S'I időjelének (< PS *‑sa < PU *‑ś(A)) eredetére adott új magyarázata, mely szerint az enyec -S'I múlt időt kontrasztív operátorként értelmezik, amely a „discontinuous past” kategóriájába esik, ez egyben a PS *‑sa múltidő-jel másodlagos státuszának kérdését veti fel. Jelen írás célja, hogy Urmancsijeváék érvelését kiterjesszem a többi uráli nyelvre, és megnézzem, hogy a szamojéd nyelvekre feltételezhető kronológia módosítja-e a finnugor és uráli alapnyelvi múltidő-jelek rekonstrukcióját. A tanulmány először ismerteti a standard és nem standard múlt idő jellemzőit, mely utóbbiba a megszakított múlt is tartozik, majd az uráli előzményeket foglalja össze, különös tekintettel a múlt időkre. Ezután a *‑ś(A) múltidő-jel szamojéd rekonstrukcióját alapul véve vizsgálja újra a szamojéd leánynyelvi rendszereket, végül ennek alapján tekinti át a releváns finnugor nyelvágakat. A legfontosabb következtetés szerint a *‑ś(A) a proto-uráliban nem vált általános múltidőjellé.

Kulcsszavak: uráli alapnyelv; múlt idő; megszakított múlt; szamojéd nyelvek; aorisztosz

 

Abstract: The study discusses past tense markers that can be traced back to the Uralic and Finno-Ugric protolanguages. The two past tense markers reconstructed for the Uralic (PU *‑ś(A)) and Finno-Ugric (PFU *‑j) protolanguages are considered to be reliable evidence of the relationship between the Uralic languages, although the reconstruction of the *‑ś(A) past tense marker is somewhat less certain. In this study, I reinterpret the tense and aspect systems based on the relationship between the Proto-Samoyedic aorist and *‑sa (< PU *‑ś(A)) past tense. I argue that since the *‑sa tense marker in the Samoyedic languages can be shown to be secondary, the *‑ś(A) tense marker cannot be considered to be of Uralic origin. My hypothesis is that PS *‑sa developed to mark a past tense that was created in contrast to a fundamentally aspectual system, and its primary function is to mark past events that have no effect on the present. The motivation and starting point for this study is Plungian and Urmanchieva's (2015) new explanation for the origin of the Enets -S'I tense marker (< PS *‑sa < PU *‑ś(A)), according to which the Enets -S'I past tense is interpreted as a contrastive operator that falls into the category of “discontinuous past”, which also raises the question of the secondary status of the PS *‑sa past tense marker. The aim of this paper is to extend Urmanchieva's argument to other Uralic languages and to examine whether the presumed chronology of the Samoyedic languages modifies the reconstruction of the Finno-Ugric and Uralic protolanguage past tense markers. The study first describes the characteristics of standard and non-standard past tense forms, the latter including the discontinuous past tense, and then summarizes the Uralic antecedents, with particular emphasis on past tenses. Next, based on the Samoyedic reconstruction of the *‑ś(A) past tense marker, I reexamine the tense-aspect system of the Samoyedic languages and, finally, review the relevant Finno-Ugric language branches on this basis. The most important conclusion is that *‑ś(A) did not become a general past tense marker in Proto-Uralic.

Keywords: Uralic protolanguage; past tense; discontinuous past; Samoyedic languages; aorist