A tanulmány motivációja és kiindulópontja Plungiannak és Urmancsijevának (2015) az enyec -S’I időjelének (< PS *‑sa < PU *‑ś(A)) eredetére adott új magyarázata, melynek elméleti-tipológiai hátterét Plungian és van der Auwera (2006) tanulmánya adja. Írásukban (2015) az enyec -S’I múlt időt kontrasztív operátorként értelmezik, amely a „discontinuous past” (a továbbiakban: megszakított múlt2) kategóriájába esik, ez egyben a PS *‑sa múltidő-jel másodlagos státuszának kérdését veti fel. Ennek lehetséges nganaszan párhuzamára mutattam rá tanulmányaimban (Szeverényi 2021a;b). Jelen írás célja, hogy Urman-csijeváék érvelését kiterjesszem a többi uráli nyelvre, és megnézzem, hogy a szamojéd nyelvekre feltételezhető kronológia módosítja-e, pontosítja-e a finn-ugor és uráli alapnyelvi múltidő-jelek rekonstrukcióját. Kétségtelen, hogy a PU *‑ś(A) változatos mintázatokban jelenik meg egyes finnugor nyelvekben, ráadásul több ágban is csak a nyomait vélik felfedezni, és nem mindenhol képezik a szinkron igeidőrendszer részét. Ezeket a markereket a hangtani rekonstrukció kötötte eddig össze elsődlegesen és a múlt időre utaló kontextus: van, ahol csak bizonyos számban és személyben (mordvin), máshol meghatározott típusba tartozó igéken jelenhet meg (mari), megint máshol egészen extrém pozícióban, az igei személyragot követő, finit ige zárómorfémájaként (szamojéd). Szeretném az összképet pontosítani.

Jelen tanulmány célja az is, hogy bemutassa, hogy egy korábban bevezetett és a szakirodalomban rögzült rekonstrukció hogyan módosítható/pontosítható az újabb általános nyelvészeti, tipológiai eredmények bevonásával, jelen esetben úgy, hogy a feltételezett hagyományos múlt/jelen/jövő deiktikus kategóriák helyett/mellett egy másik szemantikai oppozíciót tesz meg kiindulópontnak.

A tanulmány a következőképpen épül fel: először ismertetem a standard és nem standard múlt idő jellemzőit, mely utóbbiba a megszakított múlt is tartozik (2. pont). A 3. pontban az uráli előzményeket foglalom össze, különös tekintettel a múlt időkre. A 4. pontban a *‑ś(A) múltidő-jel szamojéd rekonstrukcióját alapul véve vizsgálom újra a szamojéd leánynyelvi rendszereket. Az 5. pont ennek alapján tekinti át a releváns finnugor nyelvágakat. A 6. pont tartalmazza a következtetéseket, végül összefoglalás zárja az írást.