Az allatívusz ragját tartalmazó adatokat a következőképpen gyűjtöttük. Először az ÓMK (Simon–Sass 2012; Simon 2014) morfológiailag elemzett részéből gyűjtöttük ki az összes All címkével annotált alakot, ezekből pedig kiválasztottuk a palatális variánsokat. Ezek után a korpusz normalizált, de morfológiailag nem elemzett részéből kigyűjtöttük azokat az alakokat, amelyek normalizáltan hez vagy höz szekvenciára végződtek. Következő lépésként a korpusz fennmaradó (tehát nem elemzett és nem is normalizált) részéből kiválasztottuk az összes z betűre (vagy annak valamely grafikus variánsára) végződő alakot.1 Az így előállt listából manuálisan leválogattuk az allatívuszragra végződő alakokat, ezekre pedig automatizált keresést végeztünk,2 immáron csak a kódexekre szűkítve. Az így előállt adathalmazt, amely az alakoknak minden előfordulását tartalmazta, ismét ellenőriztük, hogy az esetleges adatbeviteli, digitalizálási hibákat kiszűrjük; a problémásnak tűnő alakokat a kódexek online vagy facsimile kiadásaiban egyenként ellenőriztük. A veláris magánhangzókat tartalmazó alakokat mind kizártuk az adathalmazból, hiszen nem kérdéses, hogy ezekben a rag formája [hoz] (esetleg [huz]) volt. A palatális variáns létrejötte után a delabializáció, a kerekségi harmónia fellépése vagy elmaradása az, ami az adatokban változatosságot idéz elő. Mindennek eredményeképpen 1926 nyelvi adatot kaptunk, minden egyes esetben pontos alakkal és lokusszal. Adatonként külön kóddal jelöltük a toldalékban szereplő magánhangzó labialitását, valamint a toldalékot közvetlenül megelőző szótag magánhangzójának labialitását is.