Imre Samu mindenekelőtt megállapítja, hogy a névelő hiánya határozott olvasatú jelzős kifejezésekben „ritkán, de előfordul”. Kissé ötletszerű felsorolásából az alábbi két megfigyelést érdemes kiemelni: 1. „a sorszámnévi jelzővel ellátott főnevek előtt szintén gyakori a névelő”, de nem kötelező, azaz ugyanez a szerkezet névelő nélkül is adatolható; 2. „nem találunk névelőt azok előtt a szerkezetek előtt, amelyeket a személynévmás különböző ragozott alakjai vagy a személynévmás mint birtokos vezet be”. Az első pont azért figyelemreméltó, mert a sorszámnevekkel módosított főnévi kifejezések tipikusan határozott leírások. Vajon miért különböznek ezek a jelzős szerkezetek a tőszámnevesektől, amelyekben – ahogy Imre Samu megerősíti – már rendszerszerűen névelőt találunk? A második pontban az idézett mondat első fele igényel magyarázatot, hiszen a birtokos szerepű személyes névmással kapcsolatos megfigyelése egybevág az előző részben, a d) pontban tárgyalt mondattani környezettel. Az viszont nem világos, hogy milyen szerepet játszanak a névelő elmaradásában „a személynévmás különböző ragozott alakjai”. Az alábbi mondatok1 illusztrálják ezt a csoportot:

Az alábbiakban a névelőhasználatra felállított korábbi eredményekből kiindulva kísérletet teszek a modell kiterjesztésére oly módon, hogy az itt ismertetett problémás adatokról is számot tudjon adni. Kiinduló hipotézisem, hogy a „szabályos” ómagyar névelőhasználattól való látszólagos eltérések a jelzős szerkezetben szereplő jelző/módosító valamilyen tulajdonságával hozhatók összefüggésbe, más szóval egy kellően megszorító értelmű módosító kiválthatja a névelő elmaradását. Ennek alátámasztásához pedig arra van szükség, hogy meghatározzuk ezeket a tulajdonságokat, és ezáltal elvszerűen le tudjuk határolni a módosítóknak azt a csoportját, amelyek a referencialitás nyelvtani kódolásában tényleges szerepet játszhatnak. Mielőtt azonban javaslatot teszek a kérdéses jelzőtípus lehatárolására, ismertetnem kell a korábbi szakirodalom néhány megállapítását, méghozzá kritikai szempontból, így választva szét a könnyen cáfolható vagy téves állításokat a korábban megfogalmazott modell valós kihívásaitól.