Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

21 A „percepcióink pontosak” kifejezés nem azt jelenti feltétlenül, hogy pontosan leképezzük velük a valóságot, hanem hogy megbízhatóan tudjuk rajtuk keresztül kontrollálni azt. Donald Hoffman amerikai kognitív pszichológus mutat rá, hogy az evolúció nem feltétlenül azoknak az organizmusoknak kedvezett, amelyek a legjobban érzékelték a valóság „valódi” természetét. Hanem inkább azoknak, amelyeknek olyan ún. interfésze alakult ki, mellyel hatékonyan tudták kezelni azt, így növelve rátermettségüket. Ezt jól szemléltethetjük egy számítógépes játék példájával: ahhoz, hogy a lehető legtöbb pontot szerezz a játékban, könnyen használható felület, gyorsan kattintható ikonok kellenek, de ezek nem mondanak el semmit a számítógép működéséről. „Ugyanúgy, ahogy a számítógép interfészének ikonjai elrejtik a számítógép bonyolultságát, percepciónk hasznos módon elrejti a világ komplexitását, és irányítja az adaptív viselkedést” (Hoffman 2018). Ezt az elméletet evolúciós szimulációkon is tesztelték, azaz lemérték, melyik percepciós típusra összpontosító organizmusok nyernek egy versengő virtuális térben. A kísérletben szisztematikusan azok a modellorganizmusok kerültek ki győztesen, amelyek kizárólag rátermettségük (fitness) növelésével foglalkoztak, amelyek pedig az objektív valóság érzékelésével, azok általában kihaltak. A percepciónk pontos, tehát furcsán értendő: attól még, mert a valóságot téridő szerkezetűnek érzékeljük, nem biztos, hogy tér- és időszerű, és lehet, hogy a fizikai kauzalitás, amit látunk, csak egy hasznos fikció. Ettől még ugyanúgy ki kell térni a vonat elől, mert a vonat képe pontosan jelez valamit, ami veszélyes. Hoffman, D. D. (2018): The interface theory of perception. Stevens' Handbook of Experimental Psychology and Cognitive Neuroscience. 2, 1– 24.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero