Hansági Ágnes, Szajbély Mihály (szerk.)

Történetek az irodalom médiatörténetéből


34 A kritikai kiadás műfaji besorolásának többirányú következetlenségére utal Hász-Fehér Katalin is: „Mikszáth novellái, mint például […] A vármegye rókája vagy a Galamb a kalitkában, nemegyszer valóban redukált, kidolgozásra váró regényszinopszisként hatnak. A műfaji besorolást a Mikszáth-művek kritikai kiadásának szerkesztői sem vállalták: a szövegek, melyek [azaz a Hász-Fehér által összeállított novelláskötet] alapját képezik, kivétel nélkül a »Regények és nagyobb elbeszélések« sorozatból valók. Az »Elbeszélések« kategóriába, külön sorozatban a néhány oldalnyi terjedelmű, kisebb írásokat gyűjtötték össze, amelyeknél viszont a hírlapi cikkektől való műfaji elkülönítés jelentheti a legnehezebb feladatot. […] A kisebb elbeszélés, nagyobb elbeszélés, kisebb regény vagy kisregény és a regény közötti határok megállapítását azon túlmenően, hogy az irodalomelméleti kutatások sem igen tudtak konszenzusra jutni a műfajelméleti kritériumok és kategóriák kérdését illetően, az is nehezíti, hogy Mikszáth anekdotikus (anekdotákat, adomákat, hírlapi tudósításokat, történelmi-levéltári történettöredékeket továbbszövő, felduzzasztó) szövegszerkezeti sajátosságait tekintve nagyon gyakran valóban csak a terjedelmi szempont lehet a döntő egy-egy szöveg műfajának a megjelölésében. Így jártak el a kritikai kiadás sajtó alá rendezői, amikor Mikszáth leghosszabb regényeihez viszonyítva, terjedelmi kritériumok alapján sorolták be az összes többi, ezeknél rövidebb szöveget.” Hász-Fehér Katalin, „Utószó Mikszáth Kálmán elbeszéléseihez”, in Mikszáth Kálmán, A lohinai fű és más elbeszélések, szerk. Hász-Fehér Katalin, A magyar próza klasszikusai 56, 287–294 (Budapest: Unikornis Kiadó, 1998), 288.

Történetek az irodalom médiatörténetéből

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 161 0

Az irodalmi sajtótörténet más kérdéseket tesz fel, mint a társadalomtudomány egyik interdiszciplináris területeként, hagyományosan a politika- és társadalomtörténet, újabban pedig a kommunikáció- és médiatudomány segédtudományaként értelmezett sajtótörténet, amely a nyomtatott sajtóra mint a kommunikáció vagy a tömegkommunikáció intézményére tekint. Az elmúlt két évtized komoly előrelépést hozott az irodalmi sajtó kutatása, az utóbbi évtized pedig a periodikakutatás hazai fejlődésében. Ezt a kedvező változást több tényező is támogatta. Ezek közül a két, talán legfontosabb az irodalomtudomány kutatási fókuszainak az átalakulásával hozható összefüggésbe. Egyfelől azzal, hogy az irodalom mediális és másfelől pedig tágan értett társadalomtörténeti meghatározottságai olyan kérdésekké szelídültek, amelyek az interdiszciplináris peremterületekről a „normál tudomány” standardjai közé helyeződtek át. Miközben egyre világosabban körvonalazódik mindaz, amit még nem tudunk a magyar irodalom sajtóközegének durván két évszázados médiatörténetéről, egyre világosabban artikulálódik egy magyar irodalmi sajtó-, pontosabban média- vagy periodikatörténet iránti igény. A kötet 31 tanulmánya az 1837 és 1992 közötti irodalmi sajtó történetébe enged bepillantást.

Hivatkozás: https://mersz.hu/hansagi-szajbely-tortenetek-az-irodalom-mediatortenetebol//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave