Hansági Ágnes, Szajbély Mihály (szerk.)

Történetek az irodalom médiatörténetéből


15 Lengyel András a címszereplő Estit a mű Nyolcadik fejezete alapján újságírónak nevezi (Lengyel András, „Genézis és kompozíció viszonya az Esti Kornél-ban: Kosztolányi kísérlete az én-integritás bomlásának kompenzálására”, Forrás 32, 6. sz. [2000]: 49–62, 50.), ugyanakkor ez a fejezet tanúsága szerint egyértelmű tévedés, hiszen annak elbeszélője erős különbséget tesz Esti és a rendőrségi tudósítók között, előbbit a fikciós műfajok oldalára utalva: „Ő nem rablógyilkosságokról, bankcsalásokról, letartóztatásokról írt újságcikkeket, hanem önmagáról és embertársairól olyan történeteket, melyek talán nem is történtek meg, csak megtörténhetnek, verseket, regényeket, szóval a szorosabb írói mesterséget gyakorolta. / Nem is fordult meg még ebben a kávéházban […] Idegenül nézett körül.” Kosztolányi Dezső, Esti Kornél, szerk. Tóth-Czifra Júlia és Veres András, Kosztolányi Dezső összes művei: Kritikai kiadás (Pozsony: Kalligram Kiadó, 2011), 148. A történet egyébként szisztematikusan újságírókként nevezi meg az Estit a kávéházba hívó társaságot, ezzel is Esti kívülálló, szépírói voltát hangsúlyozva. Ugyanerre mutat az is, hogy Mogyoróssy Pál, az őrült újságíró sem az iránt tudakolózik, mennyit kap Esti egy cikkért, hanem arra kíváncsi, mennyi pénz üti a markát egy-egy novellájáért (Uo., 156.), ahogy az is, hogy később Estitől kér írói tanácsokat (Uo., 162–164.), aki a zárlatban egy regényfejezet folytatásának ül neki (Uo., 167.).

Történetek az irodalom médiatörténetéből

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 161 0

Az irodalmi sajtótörténet más kérdéseket tesz fel, mint a társadalomtudomány egyik interdiszciplináris területeként, hagyományosan a politika- és társadalomtörténet, újabban pedig a kommunikáció- és médiatudomány segédtudományaként értelmezett sajtótörténet, amely a nyomtatott sajtóra mint a kommunikáció vagy a tömegkommunikáció intézményére tekint. Az elmúlt két évtized komoly előrelépést hozott az irodalmi sajtó kutatása, az utóbbi évtized pedig a periodikakutatás hazai fejlődésében. Ezt a kedvező változást több tényező is támogatta. Ezek közül a két, talán legfontosabb az irodalomtudomány kutatási fókuszainak az átalakulásával hozható összefüggésbe. Egyfelől azzal, hogy az irodalom mediális és másfelől pedig tágan értett társadalomtörténeti meghatározottságai olyan kérdésekké szelídültek, amelyek az interdiszciplináris peremterületekről a „normál tudomány” standardjai közé helyeződtek át. Miközben egyre világosabban körvonalazódik mindaz, amit még nem tudunk a magyar irodalom sajtóközegének durván két évszázados médiatörténetéről, egyre világosabban artikulálódik egy magyar irodalmi sajtó-, pontosabban média- vagy periodikatörténet iránti igény. A kötet 31 tanulmánya az 1837 és 1992 közötti irodalmi sajtó történetébe enged bepillantást.

Hivatkozás: https://mersz.hu/hansagi-szajbely-tortenetek-az-irodalom-mediatortenetebol//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave