Hansági Ágnes, Szajbély Mihály (szerk.)

Történetek az irodalom médiatörténetéből

21 Mikszáth Kálmán már évekkel akadémiai levelező taggá választása után, az 1893-as Mikor a hóhért akasztják című cikkében sújtott le Gyulaira végérvényesen: „Gyulairól szólva azonban meg kell adni, ha igazságtalanul került is felszínre az irodalom jelesei közé, nagyon jó, hogy odakerült. Gyulai Pál elnöke a Kisfaludy Társaságnak, egyik osztálytitkára az Akadémiának, tagja a főrendiháznak az irodalmi auktoritás révén s vezérszerepvivő az irodalmi ügyekben általában. És itt azután igazán nemesen, férfiasan, sőt méltósággal áll a gáton. Nyugodt elméje, szeplőtelen hótiszta karaktere, a meggyőződéstől izzó lelke szépítő fényt vet a bohémvilágra. Örülnünk kell a szeszélyes szerencsének, mely őt előrelökte, hogy reprezentáljon bennünket. Nem igazságos ő; az Akadémiát is, a Kisfaludy Társaságot is, ahol ő uralkodik, a nepotizmus és a klikk-szellem labodája veri fel, tehetségtelen embereket hoz be, néha csak azért, hogy velük tehetségeseket szorítson ki; de mikor aztán a nyáj együtt van a hodályban, mint a jó komondor, őrzi őket féltékenyen, vigyáz rájok, elmarja az ellenséget, s belül is vigyáz a tisztességre, a becsületre s igyekszik megőrizni az írói erkölcsöket (ő maga járván elől a jó példával) azon patriarkális szűziességben, zománcban, melyet az irodalmi atyák: Eötvösék, Keményék, Kölcseyék hagytak, akik nemcsak írók voltak, de apostolok is. Dicsőség adassék tehát Gyulai Pálnak, amiben illeti. Minden íróember méltán veheti le előtte a kalapot. Azt a kis hibát, hogy ő kritikus, s hogy milyen kritikus, szinte meg lehet neki bocsátani. […] Ah, mit érezhet ez a kis emberke, mikor magas cilinderjével, nagy botjával, rendes kéziratnyalábjával végigmegy az utcákon s utána susogják: »Ez döfte le Jókait!« »Ez szúrta agyon Dóczyt!« »Ez sújtott egyet Kossuth felé!«” Mikszáth Kálmán, „Mikor a hóhért akasztják [1893]”, in Mikszáth Kálmán, Cikkek és karcolatok XXXII (1893. január – 1893. december), szerk. Sz. Garai Judit és Rejtő István, Mikszáth Kálmán összes művei 82 (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1988), 37–43.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 161 0

Irodalom

Az irodalmi sajtótörténet más kérdéseket tesz fel, mint a társadalomtudomány egyik interdiszciplináris területeként, hagyományosan a politika- és társadalomtörténet, újabban pedig a kommunikáció- és médiatudomány segédtudományaként értelmezett sajtótörténet, amely a nyomtatott sajtóra mint a kommunikáció vagy a tömegkommunikáció intézményére tekint. Az elmúlt két évtized komoly előrelépést hozott az irodalmi sajtó kutatása, az utóbbi évtized pedig a periodikakutatás hazai fejlődésében. Ezt a kedvező változást több tényező is támogatta. Ezek közül a két, talán legfontosabb az irodalomtudomány kutatási fókuszainak az átalakulásával hozható összefüggésbe. Egyfelől azzal, hogy az irodalom mediális és másfelől pedig tágan értett társadalomtörténeti meghatározottságai olyan kérdésekké szelídültek, amelyek az interdiszciplináris peremterületekről a „normál tudomány” standardjai közé helyeződtek át. Miközben egyre világosabban körvonalazódik mindaz, amit még nem tudunk a magyar irodalom sajtóközegének durván két évszázados médiatörténetéről, egyre világosabban artikulálódik egy magyar irodalmi sajtó-, pontosabban média- vagy periodikatörténet iránti igény. A kötet 31 tanulmánya az 1837 és 1992 közötti irodalmi sajtó történetébe enged bepillantást.

Hivatkozás: https://mersz.hu/hansagi-szajbely-tortenetek-az-irodalom-mediatortenetebol//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero