A válaszadók legnagyobb csoportja, 43%, egyáltalán nem rendelkezik a turizmus fenntartható fejlesztésére vonatkozó elfogadott stratégiával. Ez arra utal, hogy a fenntarthatóság kérdése sok esetben még nem vált a tudatos, hosszú távú turizmusirányítás szerves részévé, annak ellenére, hogy a fenntartható működés a nemzetközi és hazai szakpolitikai diskurzusban is kiemelt prioritásként jelenik meg.

Ugyanakkor a válaszadók 57%-a jelezte, hogy valamilyen formában megjelennek a fenntarthatósági szempontok a stratégiai dokumentumokban, azonban ezek többsége nem önálló stratégiaként létezik. A leggyakoribb megoldás, hogy a fenntartható turizmus kérdésköre a településfejlesztési stratégia részeként jelenik meg (37%), ami arra utal, hogy a fenntarthatóságot elsősorban tágabb területfejlesztési kontextusban értelmezik. Ennél kisebb arányban, 16%-nál, a fenntarthatósági elemek a turizmusfejlesztési stratégia részeként kerülnek kezelésre, ami már közvetlenebb kapcsolatot jelez a turisztikai tervezéssel, de továbbra sem biztosít önálló fókuszt.

Összességében a 64. ábra azt mutatja, hogy a fenntartható turizmusfejlesztés jelenleg inkább implicit módon, más stratégiákba ágyazva jelenik meg, mintsem önálló, jól körülhatárolt szakpolitikai területként. Ez a megközelítés növeli annak kockázatát, hogy a fenntarthatósági célok háttérbe szorulnak, nehezebben mérhetők és kevésbé számonkérhetők. A jövőben ezért indokolt lenne a fenntartható turizmus önállóbb stratégiai kezelésének erősítése, különösen a célok, indikátorok és végrehajtási mechanizmusok egyértelmű meghatározásán keresztül.

A 65. ábra eredményei alapján részletes képet kapunk arról, hogy a vizsgált települések és desztinációk mennyire érzik magukra jellemzőnek a fenntarthatósághoz kapcsolódó gyakorlatokat és törekvéseket.

A fenntarthatósági dimenziók közül a legerősebben beágyazott gyakorlat a helyi turisztikai szolgáltatókkal való együttműködés. A válaszadók 74%-a 4-es vagy 5-ös értéket adott erre az állításra, és közel minden második megkérdezett (48%) teljes mértékben jellemzőnek tartja ezt a működési formát. Ez arra utal, hogy az együttműködés a szolgáltatói oldalon már széles körben elfogadott, és működő elemnek tekinthető.

Szintén viszonylag erős a turisztikai szezonalitás csökkentésére irányuló törekvés, ahol a válaszadók 66%-a adott 4-es vagy 5-ös értéket. Ez azt jelzi, hogy a szezonalitás problémája tudatosan jelen van a döntéshozók gondolkodásában, még ha a gyakorlati megvalósítás mértéke településenként eltérő is lehet.

A turizmusból származó bevételek visszaforgatása a település vagy desztináció komplex fejlesztésébe, valamint a fenntarthatósági szempontok figyelembevétele a turizmusfejlesztés során már inkább közepes beágyazottságot mutat. Előbbi esetében a válaszadók 56%-a, utóbbi esetében 55%-a adott 4-es vagy 5-ös értéket, ugyanakkor mindkét területen jelentős a középértékek (3-as) aránya is. Ez arra utal, hogy ezek a gyakorlatok sok helyen jelen vannak, de nem feltétlenül rendszerszerűen vagy következetesen.

Kifejezetten gyenge területnek bizonyul a lakosság rendszeres bevonása a turizmusfejlesztési folyamatokba. Ebben az esetben mindössze 28% adott 4-es vagy 5-ös értéket, miközben a leggyakoribb válasz a 3-as volt (38%). Ez azt jelzi, hogy a lakossági részvétel sok helyen inkább eseti vagy formális, mintsem aktív és intézményesült gyakorlat.

A karbonsemleges turizmus napirendre tűzése a legkevésbé jellemző elem a vizsgált állítások közül. Csupán 18% adott 4-es vagy 5-ös értéket, míg a válaszadók többsége (58%) egyáltalán nem vagy csak alig tartja ezt jellemzőnek. Ez arra utal, hogy a karbonsemlegesség kérdése jelenleg még a legtöbb desztinációban a kezdeti tudatosítás szakaszában van, és nem épült be érdemben a turizmusfejlesztési gyakorlatba.

Összességében a 65. ábra azt mutatja, hogy a fenntarthatóság partnerségi és operatív elemei – különösen a szolgáltatókkal való együttműködés és a szezonalitás mérséklése – viszonylag erősek. Ezzel szemben a rendszerszintű, hosszú távú és társadalmi fókuszú elemek, mint a lakossági bevonás és a karbonsemlegesség, még jelentős fejlesztési potenciált hordoznak, és a jövőben tudatosabb stratégiai megközelítést igényelnének.