Pléh Csaba, Lukács Ágnes (szerk.)

Pszicholingvisztika


Adaptáció és exaptáció a nyelv keletkezésében

Az evolúcióval kapcsolatos viták egyik mai alapkérdése, nemcsak a nyelvre, hanem minden sajátosan emberinek tekintett mozzanatra nézve, hogy vajon mindenhol érvényes-e a közvetlen adaptációs haszon (erről l. Dennett 1998; Pléh 2001). Panglosszi kérdésnek szoktuk ezt nevezni, amióta Gould és Lewontin (1979) rámutatott arra, milyen rokonság van a mai darwinizmus kérdései és a 18. század problematikája között. A filozófus Pangloss, Voltaire Candide-jának szereplője ugyanis, mint Leibniz-követő azt hirdeti, hogy „ez a világ a lehetséges világok legjobbika”. Darwini alkalmazásaiban minden fennálló vonás a lehetséges legjobb lenne, és optimális megoldásként válogatódott volna ki. Ami létező, az a lehetséges legjobb létező, vagyis adaptívnak kellett lennie. Az adaptációs mozzanat azóta is az evolúciós felfogás egyik világnézeti vízválasztója. Mindig arra irányul-e a szelekció, ami később fontosnak bizonyult, illetve minden (emberi) vonás szelekció révén jött-e létre? Az exaptáció Gould és Vrba (1982) által bevezetett fogalmának informális lényege, hogy számos evolúciós eredmény csak melléktermék. Az eredeti evolúciós nyomás nem arra a formára vagy működésre irányult, amely azután igazán hasznosnak bizonyult. Sokan felfigyeltek Gould javaslatára, amely metaforikus formákban is megjelent, a Szent Márk templom ívsávjaira festett freskókkal példálózva (Gould – Lewontin 1979; Gould 1997). Az exaptációval érvelők szerint számos emberi mentális képességünk is „mellékterméke” lehet más irányú evolúciós nyomásoknak. Vannak kézenfekvő illusztrációi ennek. Az emberi idegrendszer képes például az algebra vagy a kottalejegyzés kezelésére. Minden okunk megvan azonban annak feltételezésére, hogy nem ezekre a kulturális teljesítményekre irányuló szelekciós nyomás alakította ki az idegrendszert. Az ilyen viszonylag kései kulturális teljesítményeknél világos az exaptáció fogalmának heurisztikus előnye. Kérdés azonban, így van-e ez olyan átfogó s feltehetően nem a kifejlett magas kultúrákban, hanem igen korán megjelenő teljesítményeknél is, mint az emberi nyelv?

Pszicholingvisztika

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 059 499 8

Az pszicholingvisztika a nyelv használatának, megértésének és elsajátításának mentális folyamatait, a használók értelmi, érzelmi és társas működéseit érintő mechanizmusait vizsgálja. Interdiszciplináris terület, amelynek gyökerei a nyelvészetben és a pszichológiában lelhetők fel. Fél évszázada létezik komolyabb formában, vagyis viszonylag fiatal, ám az elmúlt évtizedekben - az ihletését adó területek, vagyis a nyelvészet, a pszichológia és az idegtudomány elméleti és technikai változásainak, továbbá a nyelv használatát és vizsgálatának lehetőségeit is érintő, gyorsan változó műszaki-informatikai környezetnek köszönhetően - sokrétűen fejlődött.

A Magyar pszicholingvisztikai kézikönyv hiányt pótol a hazai felsőoktatásban, az első próbálkozás arra, hogy teljesen megfeleljen a nyelvre érvényesített interdiszciplináris szemléletnek. Egyszerre jellemző rá a bölcsészeti, a társadalomtudományi és a természettudományos szemlélet alkalmazása, módszerei közé tartozik a megfigyelés, a kísérletezés, és időnként a tömeges adatok elemzése egyaránt.

Könyvünk oktatási anyagként szolgál a felsőbb éves pszichológus, nyelvész, gyógypedagógus, medikus diákok számára, ugyanakkor legalább egy évtizedig érvényes összefoglaló és kiindulási irodalom lehet a kutatóknak is. Őszintén reméljük, hogy a kézikönyv alapvető tananyag lesz nyelvészeti és pszichológiai mesterképzésekben, doktori programokban.

Hivatkozás: https://mersz.hu/pleh-lukacs-pszicholingvisztika//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave