Bárdos Jenő

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata


3.4. Az olvasás mikrokészségei

Az olvasás mint szövegértés belső természetéből adódóan nyilvánvaló, hogy leírásunkban ismét felbukkannak olyan fogalmak, amelyeket már a hallásértés releváns fejezeteinél is felhasználtunk. Ilyen például az ismeretlen szavak iránti tolerancia. Egy írott szövegben persze többször is visszatérhetünk a megtűrt ismeretlen szó szövegkörnyezetére: az élőbeszédben ez lehetetlen. Manipulációval magnetofonon vagy videón vissza lehet térni egy korábbi kifejezés beszédhelyzetéhez, de ez az autentikusság feladásával jár. Az ilyen magnós technika valósággal az élveboncoláshoz hasonlatos.
Így az olvasás folyamatából sem lehet kiiktatni a rövid távú memóriát, amely lehetővé teszi, hogy az értéshez feltétlenül szükséges elemeket egy bizonyos rövid időn belül felidézhessük. A hallásértéshez hasonlóan az olvasási folyamatban éppúgy jelen van az a képességünk, amellyel ösztönösen megjósoljuk, hogy ilyen helyzetben nyelvileg és tartalmilag mi várható. Valamilyen szinten mindenkiben működik az emberi élethez nélkülözhetetlen kitalálás képessége, amelynek életre hívója a szöveg kínálta kihívás. Nem egyszerűen egy-egy szó kitalálásáról van szó, ennél ez a „kitalálósdi” jóval átfogóbb, komplexebb: nyelvtani viszonyok felfejtésére ugyanúgy vonatkozik, mint a diskurzus logikai menetének feltárására, tartalmi vonatkozásai felölelhetnek szociokulturális jelenségeket is. A legnagyobb kihívás a szövegben rejlő implikáció feltárása, amely sorok közötti olvasás azt kívánja, hogy legalább ideig-óráig a szerzővel vagy hőseivel azonosulva szemléljük a világot. Ehhez viszont az objektív nyelvi-műveltségi képzettségen túlmenően empátiára, igen fejlett, az idegen helyzetekbe való beleélést lehetővé tevő képességekre van szükség. Az írott szöveg jellegéből következően megnő a jelentősége az olyan képességeknek, mint a nyelvtani jelenségek, nyelvtani funkciók iránti érzékenység mind a mondat határain belül, mind a mondaton túlmenően hosszabb szövegszeletekben. Ezen képességek befogása, a cél érdekében történő működtetése szilárd strukturális alapokat kíván, beleértve a mondatokat egybekötő kohéziós eszközök (nyelvtani, logikai vagy éppen lexikai eszköztárának) részletes ismeretét is.
A szociológiára, szemiotikára, pszichológiára, antropológiára és főként nyelvészetre támaszkodó diskurzuselemzés immáron önálló tudományként foglalkozik az írott vagy beszélt nyelv kontextusainak feltárásával. A kommunikatív kompetencia mint célképzet megteremtésének egyik fontos területe a szövegalkotó képesség, amelyet a diskurzuselemzés mind a morfológia és szintaxis, mind a lexika, mind a fonológia szintjén részletesen vizsgál. Ugyanannak a szövegnek a feldolgozása gyakran párhuzamosan történik a beszédaktusok és beszédesemények, a kultúrába kötött gyakran rituális forgatókönyvek, a retorikai szerkezet, illetve pragmatikai és prozódiai szempontok szerint. Az elemzés központjában mindvégig a koherencia, vagyis a szövegkontextustól függő általános értelmessége áll, amelynek megértését könnyíti az a kohéziós eszköztár, amelyre már fentebb is hivatkoztunk. A diskurzuselemzés nyelvtanítással kapcsolatos irodalma (pl. Coulthard, 1977, 1993; McCarthy, 1991; Hatch, 1992) többféle megvilágításban is tárgyalja a szövegkohézió legfontosabb eszközeit. Ugyanilyen fontosnak tarthatjuk a diskurzus folyamatát legjobban bemutató táblákat, útjelzőket (discourse markers), amelyek szinte tudósítanak a folyamat egyes logikai fordulópontjairól. A 7. táblázatban bemutatunk egy-két ilyen kifejezést (McKay, 1987 nyomán), amelyek segítségével a szöveg fordulatai könnyebben átláthatók.
 
7. táblázat: A diskurzus folyamatának változásait jelző kifejezések (McKay, 1987 nyomán)
1. Felsorolások
először, másodszor, harmadszor; egy, kettő, három vagy a, b, c; a következő, ezután, végül, eleinte, kezdetben, végül, befejezésképpen stb.
2. Folytatások, kiegészítések
  • megerősítés
  • hasonlóság
  • átmenet
szintén, mitöbb, továbbá, mindenekfölött, ráadásul, hasonlóképpen, ennek megfelelően, ugyanúgy, egyformán egyébként, alkalmasint, nos
3. Következtetések
  • összegző
  • eredményként
így, összességében, eddigelé, ezért, röviden szólva, összefoglalva
így, következésképpen, ekképpen, ezért, következményeként
4. Magyarázat
nevezetesen, más szóval, inkább, vagyis, ez azt jelenti, hogy
5. Bemutatás
például, lásd
6. Kontraszt
  • alternatíva
  • ellentét
  • váratlan információ
másfelől, de akkor, vagy inkább, alternatívaként helyette, ellenkezőleg, fordítva, helyett, mégis, mindazonáltal, ugyanakkor, ettől függetlenül
 
Karöltve és párhuzamosan a fenti történésekkel – szimultán sakkjátszmaként – számos mentális folyamat kíséri a retorikai váz feltárását, így például határozott különbségtevés fontos és kevésbé fontos gondolatok között; a szöveg logikai hiányosságainak kiegészítése (illetve az implikációk megfejtése) háttérismeretek segítségével; a szerzői kommunikatív szándékok felismerése a formák és funkciók egyeztetésével; a szó szerinti és átvitt jelentések érzékelése; a kulturálisan kódolt hivatkozások felismerése és értelmezése stb.
Ebben a gyors és célra törő folyamatban, amelynek funkciója a megértés, olyan részfolyamatok játszódnak le, amelyek alapján bízvást állíthatjuk, hogy az olvasás olyan interaktív jelenség, ahol az interakció a szöveg által kínált jelzések és az egyén háttérismeretei között játszódik le. Sebességre és ügyességre csak fokozatosan tehetünk szert ebben a megfejtést célzó bonyolult pszicholingvisztikai folyamatban, amelyet szívesen szemlélünk a maga természetes egészlegességében. Amennyiben további komponenseket, különféle mikro- és alkészségeket sorolunk fel, a lényegi összetevők között kulcsfontosságú és elsődleges a különféle felismerő készségek (betű, szó, szerkezetek és más nyelvtani irányítótáblák) automatizáltságának a foka.
Kezdő szinteken, ahol főként az alulról felfelé építkező olvasási technikákkal találkozunk, a legtöbb problémát a graféma-fonéma megfeleltetések jelentik olyan nyelvekben, ahol az írott formák meglehetősen eltérnek a kiejtéstől. Ilyen esetekben célszerű kiindulni olyan szavakból, ahol ez a megfeleltetés még él (pl. leg, let, him, bet), majd ezek bővítésével lehet továbblépni. Például taníthatjuk, hogy az ilyen szavakban ha néma e hanggal bővül ez a mássalhangzó-magánhangzó-mássalhangzó kapcsolat, hosszú magánhangzót, illetve diftongust kapunk (pl. time, bite, late). Megkülönböztetésképpen lehet tanítani az eleve mássalhangzók közé zárt hosszú magánhangzót (seed, caught stb.), és máris rendelkezésünkre áll az ilyen egytagú szavak kiejtésére vonatkozó valamiféle fő szabály. Ez az út azonban csak az angol mint idegen nyelv tanításában járható (EFL). Ahol az angol egyben az ország hivatalos nyelve, ott a (pl. hispán) gyerekek hamarabb sajátítják el a beszélt (második) nyelvet (ESL), minthogy írni tudnának. Nekik ugyanolyan nehéz lesz megtalálni a fonéma/graféma megfeleltetéseket, mint akármely angol anyanyelvű osztálytársuknak.
 

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 141 2

Magyarországon magyarul ilyen részletességű munka az idegen nyelvek tanításáról még nem jelent meg. A szerző célja az volt, hogy emelje a nyelvpedagógiai tudatosság szintjét mindazokban, akik az idegen nyelvek tanításával foglalkoznak. így könyve alapvető tananyag az idegen nyelvi tanárképzésben és továbbképzésben, vagyis főként az idegen nyelv szakos egyetemi és főiskolai hallgatókhoz, valamint oktatóikhoz szól. Hasonlóképpen alapvető tananyag az alkalmazott nyelvészeti, nyelvpedagógiai, illetve általában a pedagógiai és pszichológiai doktori programok hallgatóinak. A legfontosabb az, hogy az aktív nyelvtanárok kezébe eljusson e könyv. A szűkebb szakmai érdeklődésen túl a könyv nyelvezete és stílusa lehetővé teszi, hogy a széles nagyközönség, főként az idegen nyelveket tanulók, nyelvvizsgázók, fordítással és tolmácsolással foglalkozók, illetve az idegen nyelvek iránt érdeklődők is haszonnal forgathassák, különösen ha szeretnék megérteni azokat a pszichológiai és nyelvi folyamatokat, amelyeknek a sikeressége (vagy sikertelensége) már eddig is formálta nyelvtudásukat. A könyv legfontosabb fejezetei a nyelvi tartalom közvetítésével (a kiejtés, a nyelvtan, a szókincs és a pragmatikai elemek tanításával), illetve az alapkészségek fejlesztésével (hallás utáni értés és beszéd, olvasás és írás) foglalkoznak. A nyelvtanár és a nyelvtanuló személyiségének, a tanítás és tanulás folyamatának külön fejezeteket szentelt a szerző.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bardos-az-idegen-nyelvek-tanitasanak-elmeleti-alapjai-es-gyakorlata//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave