Bárdos Jenő

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata


3.7. Az olvasási szövegek műfajai: források és lelőhelyek

Ha valaki feltérképezi, hogy egy hét vagy akár csak egy nap leforgása alatt mi mindent olvas, a kép rendszerint meglehetősen tarka. Íme: tudományos cikk, számla, hirdetések, szépirodalom, diplomamunka, telefonkönyv, levelek, előjegyzési naptár, lemezborító, gyógyszerleírás, szakácskönyv, szakkönyv, képes magazinok és így tovább szinte végtelenül. Nyelvkönyvek általában nem (legfeljebb néhány magazin jellegű nyelvkönyv), inkább az elhivatott és a realitásokat tisztelő nyelvtanár képes az osztálymunka egészében a való életnek megfelelő statisztikai arányokat biztosítani. Valamikor ezen a vidéken is érvényes volt a mondás: mondd el, mit olvasol, és megmondom, ki vagy! Korunk „proletár reneszánszának” elfogadása és habzsolása (Hankiss, 1999) meglehetősen kicsorbította a régi mondás élét, így aztán különösen felnőtt csoportokban olyan eset is előfordulhat, hogy a nyelvtanár transzferabilitás helyett az olvasási készségnek csak hűlt helyét találja. Ebből a perspektívából már érthető, hogy miért nem szerencsés, ha a tanár szövegválasztása csak saját ízlését vagy egy divatot követ tényleges igények helyett. Nem kétséges, hogy bizonyos divatszerű elfogultság a tanulókban is jelen van: érdekesebbnek tartanak egy bulvárlapból vett felkapott pletykát, mint a kérdőívet, amely nélkül nincs útlevél.
A szövegek kiválasztásában a mélyben mindvégig a miért kérdése húzódik meg; hiszen az olvasás céljától függ az olvasás mikéntje (vö. 3.5. Az olvasás alaptípusai) és a műfajiság kérdése is. Kezdetben (vagyis szinte a 19. század végéig!) a tankönyvekben a szépirodalmi és tudományos érdeklődés szinte teljesen betöltötte a látóteret – kevés írás jelent meg az élet praktikus dolgairól. A direkt módszer már használt rövid, az életmódra utaló szövegeket. Az olvastató módszerben a munka és a tanulás témakörei mellé hamarosan felzárkózott a szórakoztatás. Viszont a hetvenes évekig kellett várni, hogy egyenjogú szerepet kapjon a mindennapi életben nélkülözhetetlenné váló bürokratikus-adminisztratív szövegek olvasása is. A reprodukciók és fénymásolatok példányszám-ömleményei, a számítógépek természetes iteráló képessége különösen nehéz terhet ró az emberi agyra minden hivatali-bürokratikus területen, ahol a szövegek mennyisége hatványozottan nőtt. Nyelvkönyvek és a napi gyakorlat összehasonlító vizsgálata alapján a leggyakoribb forráshelyeket a 9. táblázat mutatja:
 
9. táblázat: A legdivatosabb olvasási szövegtípusok, illetve forráshelyek
1.
Szórakozás
újságok, képeslapok, magazinok, magánlevelek, regények, novellák, versek, utazási irodák katalógusai, hirdetések stb.
2.
Tanulás
bibliográfiák, szótárak, tankönyvek, jegyzetek, könyvtári katalógusok, szinopszisok, lexikonok, táblázatok és ábrák stb.
(Természetesen az itt felsorolt területek között átfedések is elképzelhetők, hiszen egy modern filológiát tanulmányozó egyetemistának a szépirodalmi művek elsősorban munkát jelentenek és csak másodsorban szórakozást.)
3.
Munkahely
jelentések, kézikönyvek, katalógusok, jegyzőkönyvek, szakfolyóiratok, használati utasítások, telefonkönyvek, álláshirdetések, hivatalos és üzleti levelek, ábrák és táblázatok, statisztikák, határidőnaplók, tervezetek, pályázatok, szerződések stb.
4.
A mindennapi életben nélkülözhetetlen adminisztratív anyagok
kérdőívek, számlák, vények, orvosságok felirata, útjelző táblák, busz-, vonat- és repülőgép-menetrendek, közúti jelzések, utcanevek és várostérképek, más térképek, telefonkönyvek, kérvények, személyi dokumentumok stb.
 
Természetesen az idegen nyelvű olvasás céljai erősen változnak attól függően, hogy a nyelvtanulásnak egy viszonylag kezdeti stádiumáról van szó, vagy pedig a célnyelv már jól használható eszközzé vált. A kezdeti szakaszban egyfelől a nyelvi kifejezőeszközök fejletlensége is köti (szűkíti) a műfajok változatosságát, miközben az is cél, hogy a nyelvet tanuló megismerje azokat a különbségeket, amelyeket egy-egy műfajon belül a célnyelv az anyanyelvhez képest eltérésként produkál. Egy fejlett nyelvhasználati szakaszban már egyértelművé válik, hogy az idegen nyelvet használó kizárólag „az üzenet” megszerzése kedvéért olvassa például az álláshelyhirdetést, az utazási irodák ajánlatait vagy éppen a szakterületének megfelelő szakirodalmat. (Ilyenkor is megtörténhet persze, hogy az olvasó egy adott műfajt nem az eredeti funkciójának megfelelően aknáz ki, például számos nyelvtanár csak azért olvas kortárs irodalmat, hogy nyelvtudását karbantartsa, amúgy a mű művészi értékei iránt alkalmasint közömbös.) Normális esetben a téma, az író szándéka és a megcélzott közönség irányhármassága világosan felfejthető a szöveg retorikai szerkezetéből, amely a mondaton belüli szerveződésekkel (pl. téma-réma) és a mondatok egymásutániságával (pl. az egyeditől az általánosig vagy osztályozás és példák; ok és okozat) éppúgy foglalkozik, mint a szöveg hierarchiáját jól megteremtő bekezdésekkel (pl. általános elvek és modellek; magyarázatok példákkal; alkalmazások). Minden műfaj sajátos szövegelrendezési mintákat preferál.
 

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 141 2

Magyarországon magyarul ilyen részletességű munka az idegen nyelvek tanításáról még nem jelent meg. A szerző célja az volt, hogy emelje a nyelvpedagógiai tudatosság szintjét mindazokban, akik az idegen nyelvek tanításával foglalkoznak. így könyve alapvető tananyag az idegen nyelvi tanárképzésben és továbbképzésben, vagyis főként az idegen nyelv szakos egyetemi és főiskolai hallgatókhoz, valamint oktatóikhoz szól. Hasonlóképpen alapvető tananyag az alkalmazott nyelvészeti, nyelvpedagógiai, illetve általában a pedagógiai és pszichológiai doktori programok hallgatóinak. A legfontosabb az, hogy az aktív nyelvtanárok kezébe eljusson e könyv. A szűkebb szakmai érdeklődésen túl a könyv nyelvezete és stílusa lehetővé teszi, hogy a széles nagyközönség, főként az idegen nyelveket tanulók, nyelvvizsgázók, fordítással és tolmácsolással foglalkozók, illetve az idegen nyelvek iránt érdeklődők is haszonnal forgathassák, különösen ha szeretnék megérteni azokat a pszichológiai és nyelvi folyamatokat, amelyeknek a sikeressége (vagy sikertelensége) már eddig is formálta nyelvtudásukat. A könyv legfontosabb fejezetei a nyelvi tartalom közvetítésével (a kiejtés, a nyelvtan, a szókincs és a pragmatikai elemek tanításával), illetve az alapkészségek fejlesztésével (hallás utáni értés és beszéd, olvasás és írás) foglalkoznak. A nyelvtanár és a nyelvtanuló személyiségének, a tanítás és tanulás folyamatának külön fejezeteket szentelt a szerző.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bardos-az-idegen-nyelvek-tanitasanak-elmeleti-alapjai-es-gyakorlata//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave