Bárdos Jenő

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata


4.4. Az írás mikrokészségei

Ennek a rövid fejezetnek a beillesztése azért tűnik célszerűnek, mert a legtöbb nyelvtanár mindmáig nagyobb biztonságban érzi magát az alulról felfelé építkező folyamatokban egyfelől, másfelől szerencsésnek tartja azt, ha az olyan komplex és megfoghatatlan elvárás, mint a jó íráskészség, valamilyen analitikus célrendszerként is megjelenik. Az itt következő leírás csak részben jelenti az egyes elemek, illetve célrendszerek azonosítását, másik része kívánságlista, amelynek beteljesítése nem mindig sikerül. (A leírásban más szerzők elképzeléseit is használtuk: Brown, 1994; Nunan, 1989.) Milyen részkészségeket kell tehát fejleszteni az íráskészség megbízhatóságának növelése érdekében?
Az első ilyen részkészség a betűk megformálásának mechanikai-technikai folyamata. Alapvető, de szinte soha be nem fejeződő folyamat a célnyelv helyesírási rendszerének elsajátítása: a betűzés és központozás ismerete (amelynek korábban tárgyalt alapelvei, a kiejtés szerinti, az etimológiai és a hagyományt követő elvek minden nyelvben eltérő arányban keverednek). Úgy is lehetne mondani, ha a hangzó nyelv leírásából indulunk ki, hogy fonéma-betű, illetve fonéma-graféma megjelentetéseket kell ismerni. (A grafémának mindig van valamilyen nyelvi funkciója, de minden egyes betűnek nincs. A magyaron kívül más nyelvekben is előfordulhat, hogy több betű fejez ki egyetlen grafémát.) Ugyanebbe az alapfeltétel-szerű mikrokészségek csoportjába tartozik az a kívánalom, hogy az írás mint motorikus folyamat olyan sebességet érjen el, amely alkalmas a funkció betöltésére.
A következő fontos részkészség természetesen a nyelvtani rendszer és annak részletes ismerete, amely alapfeltétele a jelentés közvetítésének. „Szabályokról és mintázatokról” van szó (mint például igeidők, egyeztetés, többes szám, igeidőkövetés stb.). Idetartozik a variáció képessége is, amely hasonló vagy ugyanazon jelentést más-más grammatikai formákkal is közvetíteni képes. Hasonlóképpen rokon terület a kohézió különféle eszközeinek használata, amely csak részben nyelvtani (logikai és lexikai eszközök is rendelkezésre állnak).
A következő kategóriasorba leginkább a tartalom, az anyag elrendezésével összefüggő mikrokészségek tartoznak. Ilyen például annak érzékeltetése, hogy mit tekintünk már ismert, és mit tekintünk új információnak (téma/réma szerkezetek). Világossá kell tenni az események közötti összefüggéseket, kapcsolatokat és egyértelműen rendszerezni a legfontosabb gondolatokat, fogalmakat, el kell különíteni őket a részletektől, általánosításokhoz kell eljutni, példák bemutatásával kell támogatni a mondanivalót stb.
A fenti részkészségek alkalmazása közben mindvégig be kell tartani az adott nyelvben elfogadott konvenciókat, illetve az adott nyelv retorikai szabályait, érzékenységet kell kifejleszteni a speciális kulturális tartalmak közvetítésére, egyértelművé kell tenni a szöveg kommunikatív funkcióját, e kommunikatív üzenet célját, és ehhez már meglehetősen bonyolult technológia, fejlett készségek szükségesek. Ezek közé tartozik többek között annak megítélése, hogy a befogadó közösség milyen stílust értékel leginkább, milyen mértékben fogadja el az implicit jelenségeket stb., miközben a fókusz mindvégig élesen a középpontban tartja a kiszemelt témát.
Az írás technikáinak gazdag tárházához hozzátartozik a türelem, amellyel a szerző írásművét megtervezi: erre időt kell szánni. Ugyanígy időigényes az írás permanens javítgatása az első vázlatoktól a további változatokon át a végső ellenőrzésig. Ebben a munkában nagyon hasznos lehet bárki jó tanácsait megfogadni (barátok, szakértők stb.), de elsősoron magában a szerzőben kell hogy legyen akarat és türelem arra, hogy írásművét szorgalmasan javítgassa.
Vannak azonban az íráskészség fejlesztésének olyan problémái, amelyek az itt felsorolt területekhez képest jóval átfogóbbak, globálisak, megoldásuk viszont azzal kecsegtet, hogy változások következnek be az írástanítás osztálytermi gyakorlatának egészében. A következő fejezetek néhány példával is szolgálnak egy-egy ilyen jelenségre.
 

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 141 2

Magyarországon magyarul ilyen részletességű munka az idegen nyelvek tanításáról még nem jelent meg. A szerző célja az volt, hogy emelje a nyelvpedagógiai tudatosság szintjét mindazokban, akik az idegen nyelvek tanításával foglalkoznak. így könyve alapvető tananyag az idegen nyelvi tanárképzésben és továbbképzésben, vagyis főként az idegen nyelv szakos egyetemi és főiskolai hallgatókhoz, valamint oktatóikhoz szól. Hasonlóképpen alapvető tananyag az alkalmazott nyelvészeti, nyelvpedagógiai, illetve általában a pedagógiai és pszichológiai doktori programok hallgatóinak. A legfontosabb az, hogy az aktív nyelvtanárok kezébe eljusson e könyv. A szűkebb szakmai érdeklődésen túl a könyv nyelvezete és stílusa lehetővé teszi, hogy a széles nagyközönség, főként az idegen nyelveket tanulók, nyelvvizsgázók, fordítással és tolmácsolással foglalkozók, illetve az idegen nyelvek iránt érdeklődők is haszonnal forgathassák, különösen ha szeretnék megérteni azokat a pszichológiai és nyelvi folyamatokat, amelyeknek a sikeressége (vagy sikertelensége) már eddig is formálta nyelvtudásukat. A könyv legfontosabb fejezetei a nyelvi tartalom közvetítésével (a kiejtés, a nyelvtan, a szókincs és a pragmatikai elemek tanításával), illetve az alapkészségek fejlesztésével (hallás utáni értés és beszéd, olvasás és írás) foglalkoznak. A nyelvtanár és a nyelvtanuló személyiségének, a tanítás és tanulás folyamatának külön fejezeteket szentelt a szerző.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bardos-az-idegen-nyelvek-tanitasanak-elmeleti-alapjai-es-gyakorlata//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave