Bárdos Jenő

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata


4.5.2. A kontrasztív retorika fogalma és ellenzői

A kontrasztív retorika tanulmányozása Kaplan 1966-os cikkével indult, amelyben a szerző hatszáz diák írásai alapján filozófiai, pszichológiai, antropológiai és nyelvészeti vizsgálódások során arra az eredményre jut, hogy a különféle nyelvek, pontosabban a különféle kultúrákba kötött nyelvek eltérő mintákat alkalmaznak írott szövegeikben (Kaplan, 1966: 14). Ezek a minták azt az elrendezést utánozzák, ahogy a szerzők érvelésekkel céljukat elérik (az angolszász hagyományos cikkek kitérők nélkül, egyenesen célratörők; a sémi szakaszosan és egyre tágabban érvel és így tovább). Hosszas leírás helyett ezt az ábrát itt most közreadjuk.
 
 
Több mint harminc év múltán maga a szerző is úgy látja, hogy figyelemfelkeltő, majd sok vitát kiváltó munkája inkább ösztönös volt, mint tudományos, viszont kétségtelen, hogy évtizedek alatt hatalmas kutatási területet hozott létre. Ma már Kaplan sem kulturális mintákról beszél, hanem inkább preferált szerkezetekről, hiszen a részletes kutatás cáfolta, hogy az ilyen kulturális minták egy-két grafikus profilban összegezhetőek lennének, másfelől viszont igaz, hogy az úgynevezett preferált fogalmazási formák mind általában, mind stilisztikailag, mind szituatíve valóban lehetnek mások és mások, nyelvektől és kultúráktól függően (Ostler, 1996). A kutatás mindvégig hangoztatta, hogy nem kíván pedagógiai módszert létrehozni, hanem egyfajta tudatosságot szeretne elérni mind a tanárokban, mind a diákokban, hogy írás közben érzékeljenek és kövessenek bizonyos kulturális különbségeket. Végül is e nagyszabású elképzelésnek csak csekély hatása volt a mindennapi nyelvtanításra (Leki, 1991), kivéve azokat az etnográfiai kutatások által is támogatott megfigyeléseket, hogy a legjobb önkifejező esszé, a legelegánsabb írás, a legvilágosabb írásos kommunikáció is lehet értelmetlen, ha kívül kerül bizonyos kulturális és retorikai kontextuson, minthogy a szerző befogadó közössége csak egy a sok közül.
Kaplan tanítása elérte célját, ha sikerült diákjainkban kialakítani egy olyan érzékenységet, amellyel megértik a saját anyanyelvük ez irányú sémáit, amelynek alapján aztán majd felismerik a célnyelv retorikai hagyományainak mibenlétét, és a sajátukhoz hasonlóan tisztelik is azokat. Ezért nem szabad diákjaink ilyen hiányosságait stigmaként kezelni, mert ez nem a kognitív képességekben jelent hiányosságokat, hanem inkább a kognitív stílusban. Vagyis az eredetiség, a stílus, az elrendezés és az előadásmód lehet merőben más is, mint ami a mi kultúránkban megszokott. Az persze továbbra is vita tárgya lehet, hogy szabad-e megváltoztatnia valakinek a nyelvi viselkedését csak azért, mert éppen angolul ír, vagy ha mégis ezt a nyelvet választotta, akkor alá kell-e vetnie magát az angol ajkúak retorikai behaviorizmusának. Ezek az egybevetések mindenesetre jó szolgálatot tesznek a kulturális különbségek megértésének ügyében és segítik a kultúrák közötti megértést.
 

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 141 2

Magyarországon magyarul ilyen részletességű munka az idegen nyelvek tanításáról még nem jelent meg. A szerző célja az volt, hogy emelje a nyelvpedagógiai tudatosság szintjét mindazokban, akik az idegen nyelvek tanításával foglalkoznak. így könyve alapvető tananyag az idegen nyelvi tanárképzésben és továbbképzésben, vagyis főként az idegen nyelv szakos egyetemi és főiskolai hallgatókhoz, valamint oktatóikhoz szól. Hasonlóképpen alapvető tananyag az alkalmazott nyelvészeti, nyelvpedagógiai, illetve általában a pedagógiai és pszichológiai doktori programok hallgatóinak. A legfontosabb az, hogy az aktív nyelvtanárok kezébe eljusson e könyv. A szűkebb szakmai érdeklődésen túl a könyv nyelvezete és stílusa lehetővé teszi, hogy a széles nagyközönség, főként az idegen nyelveket tanulók, nyelvvizsgázók, fordítással és tolmácsolással foglalkozók, illetve az idegen nyelvek iránt érdeklődők is haszonnal forgathassák, különösen ha szeretnék megérteni azokat a pszichológiai és nyelvi folyamatokat, amelyeknek a sikeressége (vagy sikertelensége) már eddig is formálta nyelvtudásukat. A könyv legfontosabb fejezetei a nyelvi tartalom közvetítésével (a kiejtés, a nyelvtan, a szókincs és a pragmatikai elemek tanításával), illetve az alapkészségek fejlesztésével (hallás utáni értés és beszéd, olvasás és írás) foglalkoznak. A nyelvtanár és a nyelvtanuló személyiségének, a tanítás és tanulás folyamatának külön fejezeteket szentelt a szerző.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bardos-az-idegen-nyelvek-tanitasanak-elmeleti-alapjai-es-gyakorlata//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave