Mindazok az osztálytermi megoldások, amelyekről eddig szó volt – és az ezután következők is – azzal a közös vonással rendelkeznek, hogy az írástanítás türelmes folyamatában egy pontosan körülírható fokozatosság mentén helyezkednek el. Az íráskészség fejlődésének egymást át- meg átfedő alapvető stádiumai különösen emlékezetesen vannak megörökítve Rivers (1978) alapművében. Ebben a fejezetben részben ezeket a stációkat ismertetjük, majd pedig azokat a legnépszerűbb íráskészség-fejlesztő technikai fogásokat, gyakorlatokat, amelyek a mindennapi nyelvtanításban jól beváltak. Így ez a leírás szemléltetés is az olvasó számára, hogy a fejezeteken át kifejtett elméleti problémák milyen osztálytermi körülmények között jelentkezhetnek.

Számos korabeli munka (Byrne, 1979; Gorman, 1979) rendkívül hasonló elvek alapján tárgyalja az íráskészség fejlődését. A 12. táblázat ezeket a hasonlóságokat szemlélteti.

 

 

Némi magyarázatra szorul, hogy egy húsz évvel később megjelenő nyelvpedagógiai munka miért idézgeti még mindig ezeket a szerzőket, holott már az írástanítás történetéről szóló első fejezetben (4.1.2.) leírtuk, hogy milyen jelentős változások zajlottak le az írástanítás értelmezésében: megjelent a kontrasztív retorika, elfogadottá vált a folyamatcentrikus írástanítás, illetve pár évvel később az írás interaktív jellege (a szerző és a befogadó közösség „párbeszéde”) szintén hangsúlyt kapott. Az íráskészség fejlesztésének nehéz dióját azonban még mindig a kódcentrikus módszerek segítségével lehet leggyorsabban feltörni. A különféle nyelvkönyvek gyakorlataiból kihámozható a mindennapi nyelvtanítás osztálytermi gyakorlataiban tetten érhető paradoxon: az lehet, hogy az íráskészség fejlesztésének szemlélete évtizedenként változik, de tanításának gyakorlata, vagyis az íráskészség fejlesztésének technológiája alig változott. A gyakorló nyelvtanár számára fontosabb az, hogy színes és jól motiváló írott nyelvi szövetet szőjön a nyelvórán: az már kevéssé érdekli, hogy ez miféle elméleti háttér szüleménye. Az arányok változhatnak, itt-ott egy-egy részmozzanat mikéntje is, de az írástanítás jó néhány több évszázados technológiáját (vö. 4.1.1.) a gyakorlat mindmáig megőrizte. Minthogy ez a módszertani fegyvertár rendkívül gazdag, a továbbiakban csak néhány valóban ismert és népszerű íráskészség-fejlesztő gyakorlatot ismertetünk, és a szintek megjelölésében – legalábbis nagy vonalakban – követjük a nyelvpedagógia fenti mestereinek rendszerezéseit.