Távolról sem elhanyagolható feladat a kiejtés és írásmód eltéréseit oly harsányan rögzítő európai nyelvekben (angol, francia, orosz) a helyes betűzés elsajátítása mint afféle szoktatás a leggyakoribb szavak segítségével. A másolás, táblázatok kitöltése, különféle betűjátékok egyaránt segíthetik ezt a célt, még akkor is, ha ma már klasszikus ókori szerzők helyett egy-egy popbálvány megörökítésre kevésbé érdemes lírája a „tananyag”. Kontrasztív alapon tudatosítandó mindaz a különbség, amely központozásban (pl. a vesszők vagy a nagybetűk másféle használata) különbség lehet az anyanyelv és a célnyelv között, de más, sok bosszúságot okozó „írástechnikai” problémák is tartozhatnak ide, mint például a rövidítések használata (és jelentése), a dátumozás, az összevont alakok helyesírása stb. Előfordul, hogy az ilyen formák legizgalmasabb előfordulási helye éppen egy menetrend, egy recept, egy képletsor vagy egy hirdetés (amelyet majd lemásol a tanuló). Az audiolingvális módszer boldogan dédelgette a szubsztitúciós táblákat, amelyek szintén használhatók másolásra, amennyiben a feladat az, hogy a diák az összes lehetséges mondatot alkossa meg az adott szubsztitúciós táblából (ebben az esetben a másolás egyfajta mondatgyakorlással erősödik). Minthogy ezeket a gyakorlatokat tudatosan kézírásos közegben kell kezelni, megjegyzendő, hogy a nyelvtanárnak fölösleges arra törekednie, hogy kialakult kézírásokat megváltoztasson csak azért, mert a célnyelvben másként van. Lehet ismertetni a különbségeket (pl. cirkalmas, nagy kezdőbetűk vagy dőlt betűs írás), de az kevéssé várható, hogy az idegen nyelvet tanuló másfajta kézírást fejleszt ki a célnyelv számára. (Más kérdés, hogy az „ahány idegen nyelv, annyi ember” népi bölcsessége modern pszichológiai vizsgálatokon átszüremkedve gyakran jelenti azt, hogy az idegenajkúságban egy másik személyiséget építünk fel, és ehhez a skizofrén állapothoz nagyon is illenék az a stílus, hogy azon a nyelven másképpen is írunk!)