Bárdos Jenő

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata


4.8.3. Kreatív írás, szabad fogalmazás

Amikor önkifejező írást emlegetünk, nem kell feltétlenül arra gondolni, hogy szépirodalmi cselekedetről van szó. Ez a fogalom csak annyit jelent, hogy az adott műfaji törvények szerint a tanuló – megfelelően felszerelkezve nyelvi képességekkel – elő tudja adni azt, amit egyébként mondani akar. Az már a tanári fantázia kérdése, hogy az életben valóban létező műfajokat miként tudjuk kommunikatív (vagy majdnem kommunikatív) helyzetekké avatni az osztályteremben. Írhat például valaki bemutatkozó levelet egy betöltendő állás ügyében (amely tényleges álláshirdetésen alapul), vagy írhat beszámolót, esetleg tudományos cikket (amely egy általa lefolytatott kísérletsorozatról szól) stb. A begyakorlandó műfajok között – szerencsés esetben – egyforma súllyal szerepel a magánlevél és a hivatalos levél, a jegyzetelés és a tömörítés, az esszéírás és a fogalmazás adott témára (ezt szabad fogalmazásnak is nevezhetjük). Szerepelhet az írásgyakorlatok között néhány olyan műfaj is, amely a szórakoztatást szolgálja (vers, elbeszélés, dalszöveg, tréfa, drámarészlet, humoros társalgás – belépés csak igényeseknek). Kevesebb, de időnként annál pontosabb szöveget igénylő – és egyáltalán nem alábecsülendő – műfajok a kérvények, pályázatok, reklamációk világa. Értelmiségiek körében nagy kihívás az első nagyobb lélegzetű írásmű elkészítése, amely sokuk esetében maga a szakdolgozat vagy diplomamunka. Az ennél is jelentősebb vállalkozások (szépirodalmi és szakkönyvek) az írásbeliség művelésének újabb dimenzióival ajándékozzák meg a bátrakat.
Valójában az esszé- és tanulmányírás, esetleg hosszabb művek megírása esetén képes az úgynevezett folyamatcentrikus írástanítás leginkább működni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az írás teljes folyamatában minden egyes fázisnak különleges figyelmet szentelünk. Hagyományos felosztás szerint van egy írást előkészítő szakasz (pre-writing), ezt követi a tényleges megírás többszörös változatokban, majd a befejező szakasz, a revízió. Különösen a nyolcvanas évek vége felé több száz oldalas írástanító könyvek jelentek meg arról, hogy miként lehet ezeket a fázisokat tökélyre fejleszteni. Az egyszerű fogalmazástanítástól a szépirodalmi művekig alkalmazható ez a folyamatsor. Nem kétséges, hogy a leghálásabb terep a felsőoktatás tanulóifjúsága, akiknek vizsgaeredményei (és következményesen létük is) függhet íráskészségük fejlettségétől. A folyamat leginkább a következő műveleti sorral írható le:
  • Az írás előkészítése: témaválasztás, tájékozódás a témakörben (olvasással), ennek a szakasznak a terméke a szerző esetleges jegyzete. Az előkészítő szakaszhoz tartozik az írásmű megtervezése is, ennek terméke a szinopszis, esetleg rövid tartalom vagy legalább tartalomjegyzék.
  • A tényleges írás: az első változat elkészítéséből áll, amelyet módosítások követnek, és a módosítások eredményeképpen az újraírás következik. Ennek terméke a második változat. Elvben ez a folyamat a végtelenségig folytatható: gyakorlott szerzők esetén a harmadik változat már többnyire a végső.
  • Revízió: ennek a szakasznak a feladata a végső változat kialakítása. Ez már a többszörösen ellenőrzött (esetleg mások által is lektorált) kézirat utolsó ellenőrzése.
Minden eddig leírt gyakorlat ismert, kedvelt, az osztálytermekben gyakorta alkalmazott tevékenység. Minthogy azonban sem a kutatók, sem a szakma gyakorlati művelői között nincs egyetértés abban, hogy mi a leghelyesebb útja az íráskészség fejlesztésének, a legtöbb praktizáló tanár a maga módszerére esküszik. Nem árt azonban a magunk útjának taposása előtt minden hagyományosan ismert megoldást kipróbálni.
 

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 141 2

Magyarországon magyarul ilyen részletességű munka az idegen nyelvek tanításáról még nem jelent meg. A szerző célja az volt, hogy emelje a nyelvpedagógiai tudatosság szintjét mindazokban, akik az idegen nyelvek tanításával foglalkoznak. így könyve alapvető tananyag az idegen nyelvi tanárképzésben és továbbképzésben, vagyis főként az idegen nyelv szakos egyetemi és főiskolai hallgatókhoz, valamint oktatóikhoz szól. Hasonlóképpen alapvető tananyag az alkalmazott nyelvészeti, nyelvpedagógiai, illetve általában a pedagógiai és pszichológiai doktori programok hallgatóinak. A legfontosabb az, hogy az aktív nyelvtanárok kezébe eljusson e könyv. A szűkebb szakmai érdeklődésen túl a könyv nyelvezete és stílusa lehetővé teszi, hogy a széles nagyközönség, főként az idegen nyelveket tanulók, nyelvvizsgázók, fordítással és tolmácsolással foglalkozók, illetve az idegen nyelvek iránt érdeklődők is haszonnal forgathassák, különösen ha szeretnék megérteni azokat a pszichológiai és nyelvi folyamatokat, amelyeknek a sikeressége (vagy sikertelensége) már eddig is formálta nyelvtudásukat. A könyv legfontosabb fejezetei a nyelvi tartalom közvetítésével (a kiejtés, a nyelvtan, a szókincs és a pragmatikai elemek tanításával), illetve az alapkészségek fejlesztésével (hallás utáni értés és beszéd, olvasás és írás) foglalkoznak. A nyelvtanár és a nyelvtanuló személyiségének, a tanítás és tanulás folyamatának külön fejezeteket szentelt a szerző.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bardos-az-idegen-nyelvek-tanitasanak-elmeleti-alapjai-es-gyakorlata//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave