Beszélni nehéz? A kóros esetektől eltekintve anyanyelvi beszédkészségünk a társadalmi elvárásnak megfelelően kialakul, sőt, egy tanult idegen nyelven is többen tudnak beszélni, mint írni. Mi magyarázza akkor a Magyarországon oly népszerű rádióműsor (Beszélni nehéz) pesszimistának tűnő címét? Ahogy a Hold is nagyon másként nézhet ki közelről, mint a Földről nézvést, a szenzomotoros készségek is más geográfiát mutatnak, ha kellőképpen közel megyünk hozzájuk. Az említett rádióműsor gyakran mutat be a magyaros hangsúly, dallam, ritmus ellen elkövetett vétségeket, és így láthatóvá teszi apró nyelvtudatlanságainkat. Az olyan nyelvtanulók, akik valamely grammatizáló, fordításcentrikus és írott nyelvet tisztelő (többnyire lassú tempójú) módszer környezetéből lépnek a valós nyelvhasználatba, egész életükben idegenkednek (rosszabb esetben rettegnek) a beszélt nyelv folyamatossága, tempója, szaggatottsága, látszólagos összefüggéstelensége miatt. Ehhez hozzájárulhat még a társalgási köznyelv sajátos szókincse, idiomatikája, kliséi, bevett fordulatai, amely mind a szemantika, mind a pragmatika szintjén öntörvényű világot jelent. Ugyanakkor minden nyelv rendelkezik az egyéni előadásmód által is befolyásolt egyszerűsítésekkel (összevonásokkal, hangkiesésekkel, csökkent értékű hangokkal), amelyek értése sem könnyű, alkalmazását pedig kifejezetten tanítani kell. Nem lehet meglepő egy magyar számára az sem, hogy a mi nyelvcsaládunktól távol eső nyelvek tördelése, dallamai, ritmusképletei, hanghatásai szelíden szólva szokatlanok, vagyis ha mindezen jellegzetességeknek az anyanyelvű által is elfogadható szinten eleget kell tennünk, akkor már hogy ne lenne a beszéd nehéz.

Hosszasan folytathatnánk még a különféle mikrokészségek felsorolását a nyelvi tartalom közvetítésének különféle területeitől (a kiejtés, a nyelvtan, a szókincs és a pragmatikai elemek tanítása), a különféle készségek fejlesztéséig, hiszen a címkézhető és tárgyalható mikrokészségek száma szinte végtelen. Nincsenek adataink arról, hogy egy-egy ilyen apró, al-alkészség mennyire zavarja, vagy meg tudja-e akadályozni a beszédkészség mint egész használatát, viszont van két olyan alapfeltétel, amelyre minden beszédhelyzetben tekintettel kell lennünk: az egyik a beszéd időbeli kötöttsége, a másik pedig a kölcsönösség követelménye, vagyis az interakció szükségessége. E feltételek, kritériumok érvényesítése elkerülhetetlen: beszédkondíciók néven váltak ismertté.