Bárdos Jenő

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata


1. A nyelvtanár ismérvei

Vajon ki lehet jó nyelvtanár? Elég hozzá a nyelvet jól beszélő laikus, mert a nyelv a fontos, a többi már csak a józan ész dolga? Van, aki éppen az ellenkezőjére szavaz, a tudós tanárra, aki az egyénnek ezt a külső körülményekből származó hiányosságát (nyelvtudatlanságát) az egész személyiség átformálásával gyógyítja. Nyelvpedagógiai szemináriumokon ádáz vitákat válthat ki az ilyen vagy ehhez hasonló hamis ellentétek felhasználásával provokált faggatózás a nyelvtanári pálya baconi idolumairól. Más nyelveken is szólni tudó kortársaink emlékei mélyén rendre ott rejtőzik egy-egy nyelvtanári prototípus, akinek sikerét e jelenben tetten érhető nyelvtudások szavatolják. Milyenek ezek az emlékképek? Van-e közöttük hasonlóság? Van-e például született nyelvtanár, a szakma művésze, Paganini és Cipolla ötvözete, vagy csak a csöndes, aprólékos építkezés létezik, egyik mesterfogás a másik után, komótosan, megfellebbezhetetlenül és mindig ugyanúgy, ezernyolcszázhuszonhatodszor vagy éppen kétezredszer. Nincs két egyforma nyelvtudás, és nincs két egyforma út sem, amely tanárvezérelten efelé vezet. Lehet-e mégis nyelvtanári mesterségről beszélni, a kézművesség bizonyosságáról, értékteremtő iparosságról? Minél többet gondolkodunk a szakma elvárásairól, annál inkább nyilvánvaló, hogy a provokatív szélsőségek egymással összefüggő skálák végpontjai: a kívánt arány valahol a középpont körül van. A 27. ábra ezt szemlélteti, ugyanakkor azt is, hogy ha valaki e négy szerep valamelyikét tartja egyedül üdvözítőnek, akkor alighanem kissé félrehord...
A kérdés az, hogy kínál-e ez az ábra valami kegyes megoldást, valami vigasztalót? Lehet-e nyelvtanár az, aki nem anyanyelvű (szinten beszéli a nyelvet), aki nem művész, nem tudós, nem nyelvtudást hímző kézműves?
Azért, mert valaki jól beszéli a nyelvet, még nem lesz nyelvtanár; művésznek pedig születni kell (de annyi úgysem születik, ahány művész-nyelvtanárra szükség lenne). Ahogy megkönnyebbülést jelenthet az, hogy nem kell minden egyes nyelvtanárnak főhivatású tudóssá válnia, az is megnyugtató, hogy a szakma mint mesterség tanulható. Mindez lehet (átmeneti) mentség a(z átmeneti) hiányosságokra, de a konklúzió mégiscsak az, hogy mindegyik dimenziónak jelen kell lennie – a kisajátítás igénye nélkül – a harmonikusan fejlett nyelvtanárban.
Eddig csak két dimenzió mentén tártuk fel a nyelvtanárság mindennapi polihisztorságának metszetét, de más tájékozódási pontokat is felvehetünk. Ebben a fejezetben (nyelv)tanári tulajdonságokról, tanítási stílusokról és szerepekről lesz szó.
 
 

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 141 2

Magyarországon magyarul ilyen részletességű munka az idegen nyelvek tanításáról még nem jelent meg. A szerző célja az volt, hogy emelje a nyelvpedagógiai tudatosság szintjét mindazokban, akik az idegen nyelvek tanításával foglalkoznak. így könyve alapvető tananyag az idegen nyelvi tanárképzésben és továbbképzésben, vagyis főként az idegen nyelv szakos egyetemi és főiskolai hallgatókhoz, valamint oktatóikhoz szól. Hasonlóképpen alapvető tananyag az alkalmazott nyelvészeti, nyelvpedagógiai, illetve általában a pedagógiai és pszichológiai doktori programok hallgatóinak. A legfontosabb az, hogy az aktív nyelvtanárok kezébe eljusson e könyv. A szűkebb szakmai érdeklődésen túl a könyv nyelvezete és stílusa lehetővé teszi, hogy a széles nagyközönség, főként az idegen nyelveket tanulók, nyelvvizsgázók, fordítással és tolmácsolással foglalkozók, illetve az idegen nyelvek iránt érdeklődők is haszonnal forgathassák, különösen ha szeretnék megérteni azokat a pszichológiai és nyelvi folyamatokat, amelyeknek a sikeressége (vagy sikertelensége) már eddig is formálta nyelvtudásukat. A könyv legfontosabb fejezetei a nyelvi tartalom közvetítésével (a kiejtés, a nyelvtan, a szókincs és a pragmatikai elemek tanításával), illetve az alapkészségek fejlesztésével (hallás utáni értés és beszéd, olvasás és írás) foglalkoznak. A nyelvtanár és a nyelvtanuló személyiségének, a tanítás és tanulás folyamatának külön fejezeteket szentelt a szerző.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bardos-az-idegen-nyelvek-tanitasanak-elmeleti-alapjai-es-gyakorlata//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave