Bárdos Jenő

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata


1.1. Személyiségjegyek, tulajdonságok a nyelvtanárban

Szerencsés, ha a nyelvtanárrá érés folyamatát, genezisét konkrét példákra hivatkozva mutatjuk be (vö. Bárdos, 1985). Egyetemünkön is megfordult olyan tanárjelölt, aki már kisgyermekkorában játékait maga köré gyűjtve iskolásdit játszott velük. Ha egy ilyen foglalatosság éveken át megmarad, az a kíváncsiságnak már egy olyan foka, amelyet némi túlzással beállítódásnak is tekinthetünk. Ha kiszemelt hősnőnk rendelkezik a megfelelő fizikai és pszichikai adottságokkal, akkor egy ilyen hajlamból gyakorlással kifejlődhetnek a nyelvtanárság számára elsőrangúan fontos képességek. Ahhoz már valóban születni kell, hogy a hajlam és adottság (vagyis a rátermettség) egy olyan elevenségbe torkolljon, amelyet legegyszerűbben a tehetség szóval jellemezhetünk. Az utánzás képessége, a nyelvtani érzékenység, az átlagosnál jobb intelligenciahányados, fejlett memória jelenléte jósló hatású. Megfelelő motiváció, szabad szellemű iskola, széles látókörű, elkötelezett tanári kar és igényes követelményrendszer esetén jelöltünknek minden esélye megvan arra, hogy kreatív tanári személyiség legyen. Szerencsés továbbá, ha autonóm személyiség, akinek önálló belső értékrendje, széles körű érdeklődése, jó ízlése van, mindamellett önelfogadó karakter, akiből nem hiányzik az eredetiség. Ennyi jó tulajdonság alapján jelöltünk természetesen más hasonló pályákra is kiválóan alkalmas.
A tanár egyes tulajdonságainak hatását nagyon nehéz kimutatni a tanítás eredményességében, de a tulajdonságjegyek egy része, csoportozata személyiségtípusokat ad ki. A személyiségtípusok és a tanári munka eredményessége közti kapcsolatot számtalan kísérletben vizsgálták, de nem találtak bizonyítékot arra, hogy a személyiségjegyek összessége vagy egy-egy személyiségjegy párhuzamba állítható lenne a jó tanítással (pl. U. Komoly, 1978; Schmuck-Schmuck, 1997). Más szóval akármelyik személyiségtípusba tartozó tanár lehet eredményes, kreatív és sikeres. Annyi megkülönböztetést azonban mindenképpen illendő tenni, hogy az egyéni tulajdonságok között egyaránt előfordulhatnak a nyelvtanítás szempontjából kívánatos tulajdonságok, mint ahogy az azt kizáró jellegűek is. Kritikus esetekben homályos lehet a kettő közti határvonal: a tanítási alkalom hozza ezeket a tulajdonságokat helyzetbe, hogy ugyanakkor minősítsen is. Mégis melyek azok a leggyakrabban elvárt tulajdonságok, adottságok, amelyek a nyelvtanároknál is elengedhetetlenek?
Empátia. Egy olyan különleges adottságról van szó, amelynek segítségével beilleszkedhetünk mások világába, mintegy belekóstolhatunk mások életébe a saját személyiségünk kockáztatása nélkül. Ez az adottság rendkívül fontos a tanár munkájában, ez teszi lehetővé, hogy diákjait jobban megértse, és saját szerepét is tisztábban lássa az ő szemszögükből. Bár az empátia nem ellentéte az egoizmusnak, kétségtelen tény, hogy az öntömjénező, határtalan egóval rendelkező személyiségek repertoárjában nagyon ritkán szerepel az empátia gyakorlása.
Bármely tanítási helyzetben elsődleges kívánalom, hogy a tanár minden esetleges hibáikkal együtt, vagyis feltétel nélkül elfogadja tanítványait (azok életkorától függetlenül). Ez a tisztelet és szeretet alapállása kell, hogy legyen minden tanárnak, gyakorlati megvalósításában főként az empátiára és a tapintatra lehet támaszkodni.
Megfelelő tapintat kell ahhoz, hogy egy adott közösségben a tanár a diákok között meglévő elkerülhetetlen minőségi különbségeket tolerálja. A tolerancia tanári szempontból elsősorban ezt jelenti (vagyis a különféle minőségek koegzisztenciájának elviselését) és csak másodsorban az esetleges etnikai, nemi és más szociális távolságok tűrését és harmonizálását.
Másokat pozitív módon értékelni többnyire az képes, aki a saját személyiségét is elfogadja, azzal tisztában van, és építeni képes rá. Ebből fakad a tanár hitelessége, amely annyit jelent, hogy cselekedetei mögé a saját harmonikus személyiségét tudja állítani, aki felvállalja a következményeket. A személyiség kiegyensúlyozottságából fakadó hitelesség talán a legnagyobb hajtóerő a bizalom kialakításában, amely viszont a tanulás alapfeltétele.
A harmonikus személyiség többnyire a kívánt szellemi és fizikai egészség folyományaként jön létre, amelyben a következetesség, az igényesség, a humor és szigorúság a tanári személyiség legszebb tulajdonságaiként jelennek meg. Amennyiben a fenti tulajdonságok ellentéteit felsorolnánk, akkor megkapnánk azokat a legfontosabb kizáró elemeket, amelyek miatt az ilyen tulajdonságokkal rendelkező személyek számára a tanári pálya nem ajánlott vagy tiltott foglalkozás. A legfontosabb pozitív tulajdonságok felsorolása mellett elmulasztottuk megemlíteni azt, hogy ettől persze nem lesz valaki automatikusan jó nyelvtanár, a genezishez még az is szükségeltetik, hogy jelöltünkben meglegyen a vágy arra, hogy nyelvet tanítson – vagyis a motiváció a tanári tevékenységben is döntő fontosságú.
 

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 141 2

Magyarországon magyarul ilyen részletességű munka az idegen nyelvek tanításáról még nem jelent meg. A szerző célja az volt, hogy emelje a nyelvpedagógiai tudatosság szintjét mindazokban, akik az idegen nyelvek tanításával foglalkoznak. így könyve alapvető tananyag az idegen nyelvi tanárképzésben és továbbképzésben, vagyis főként az idegen nyelv szakos egyetemi és főiskolai hallgatókhoz, valamint oktatóikhoz szól. Hasonlóképpen alapvető tananyag az alkalmazott nyelvészeti, nyelvpedagógiai, illetve általában a pedagógiai és pszichológiai doktori programok hallgatóinak. A legfontosabb az, hogy az aktív nyelvtanárok kezébe eljusson e könyv. A szűkebb szakmai érdeklődésen túl a könyv nyelvezete és stílusa lehetővé teszi, hogy a széles nagyközönség, főként az idegen nyelveket tanulók, nyelvvizsgázók, fordítással és tolmácsolással foglalkozók, illetve az idegen nyelvek iránt érdeklődők is haszonnal forgathassák, különösen ha szeretnék megérteni azokat a pszichológiai és nyelvi folyamatokat, amelyeknek a sikeressége (vagy sikertelensége) már eddig is formálta nyelvtudásukat. A könyv legfontosabb fejezetei a nyelvi tartalom közvetítésével (a kiejtés, a nyelvtan, a szókincs és a pragmatikai elemek tanításával), illetve az alapkészségek fejlesztésével (hallás utáni értés és beszéd, olvasás és írás) foglalkoznak. A nyelvtanár és a nyelvtanuló személyiségének, a tanítás és tanulás folyamatának külön fejezeteket szentelt a szerző.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bardos-az-idegen-nyelvek-tanitasanak-elmeleti-alapjai-es-gyakorlata//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave