Bárdos Jenő

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata


2. A tanítás folyamatának dimenziói

A nyelvtanárság mibenlétét faggató fejezetet követően a tanítási folyamat legfontosabb dimenzióit (tér, idő, mód, eszköz), összefüggéseit vizsgáljuk. A folyamat egésze nehezen kényszeríthető rövid, jól strukturált fejezetekbe, ezért két örökzöld témát kiemeltünk a rendszerből és külön fejezetekben tárgyaljuk (IV/3. Hibaelemzés, hibajavítás; IV/4. Osztálytermi megfigyelések, kutatások).
Az előző fejezetben a tanár olyan tulajdonságait elemeztük, amelyek a tanársághoz általában, a nyelvtanársághoz különösen szükségesek. Megvizsgáltuk a tanári szerepek néhány olyan változatát, amelyekkel a nyelvtanár is élhet, de hangsúlyoznunk kell, hogy az összes ott leírt absztrakció csak lehetőség, amelynek objektivációja magában a tanítási folyamatban jön létre. Ráadásul ez a megvalósulás a pillanat hatalmának martaléka, egyszeri és megismételhetetlen mivolta miatt kegyetlen játék, amely gyakran közönyös az eredeti szándék, a kitűzött cél vagy éppen a befektetett energia iránt. Olyan tartalékokkal kell rendelkeznie tehát a nyelvtanárnak, amelyeknek segítségével elviseli, ha a játék játszmává, a vállalt szerep pedig életsorssá sűrűsödik.
A tanítás folyamatának vannak állandó vagy legalábbis viszonylag állandó és változó elemei. Ez az állandóság valójában egy keret, erre a keretre azonban mindkét félnek szüksége van, különösen a csüggedés pillanataiban. Az állandóság egyes tényezői képesek rituális színezetet felvenni, ami nemcsak az otthonosság képzetét erősíti, és emiatt nyugalmat áraszt, hanem a jól kimódolt változtatásokat valósággal forradalmi színben tünteti fel. Így a tanítási folyamat tere, ideje, eszközei, „üzemmódja” és nem utolsósorban szereplői viszonylag állandónak tekinthetők. Ami változik, az a tananyag, pontosabban a különféle módszerek és eljárások segítségével tanulhatóvá és taníthatóvá tördelt, ugyanakkor éterivé szublimált tananyag. A tanítási folyamat állandó és változó tényezőit mint a tanítási folyamat dimenzióit mutatja be a 29. ábra.
Furcsának tűnhet, hogy a tanítási környezet humán tényezőit, a tanárokat és a diákokat az ábrán viszonylagos állandóként tüntettük fel, holott mind a tanár, mind a diák állandóan változik, sőt a tanítás célja éppen az, hogy a diákban észrevehető változásokat hozzon létre. Az ábrán használt jelentés értelmében a tanárok és a diákok csak annyiban állandóak, ahogy egy dráma szereplői is azok a színlapon. Az adott szereplők, az osztálytermi tér-idő-mód-eszköz valójában egy hardver jellegű keret, amelyben a tanár által „emészthetővé” tett tananyag a szoftver, a táplálék. Vagy más hasonlattal élve, a viszonylag állandó dimenzióknak ez a kerete olyan, mint egy folyosó, amely csak lehetőség egészen addig, amíg végig nem megy rajta „valaki”. Információs csatornáról lévén szó, ez a valaki a legtágabb értelemben vett információ, amelytől azt reméljük, hogy elsajátítást vagy megtanulást vált ki.
 
 
A kíváncsi és elhivatott tanár számára valóságos mákony mindennap úgy kinyitni egy osztályterem ajtaját, mintha virtuális valóságot nyitna fel, amelynek minden történése már visszavonhatatlan valóságdarab, amint beteszi maga mögött ugyanazt az ajtót.
Térjünk vissza még egyszer a tanári színpad képzetéhez: a kibontható hasonlóság megdöbbentő. Itt is vannak adott szereplők, akik a tanítási folyamat tereiben (pl. osztályterem és nyelvi laboratórium) láthatóvá teszik magukat, jeleneteik a performancia hosszabb időhatárai között felvonásokká tömörülnek, katartikus élményt váltanak ki, drámai csúcspontot érnek el. Mindezt a hatást monológok, párbeszédek és többszereplős társalgások szövegkörnyezetében érik el, ahol a különféle taneszközök e tágabb értelemben vett színpad kellékei. Nem véletlen, hogy az osztálytermi történéseket elemző modellek között egy nyelvészeti (lásd IV/4.1.) a diskurzuselemzés segítségével értelmezi az osztályteremben elhangzott beszédaktusokat. Az idegen nyelvek tanításában a dramatizálás iránti igény a legközelebb jut el ahhoz, hogy teljesen tudatossá váljék, hiszen a monológok előadása (elmesélések, leírások) vagy a párbeszéd a pármunkában vagy többszereplős beszélgetés egy szimulált sajtókonferencián nemcsak eszközök, hanem a beszédtanítás meghatározott céljai is. A nyelvóra szövetének ez a lehetséges dramaturgiai szemlélete azonban még nem tudatosodott, a tanórák ilyen értelemben vett vizsgálata még nem kezdődött el. A továbbiakban a tanítás folyamatának néhány dimenzióját úgy tekintjük át, hogy az általános didaktikai vonásokon túlmenően az idegennyelv-tanítás megkülönböztető jegyeit is felmutatjuk.
 

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 141 2

Magyarországon magyarul ilyen részletességű munka az idegen nyelvek tanításáról még nem jelent meg. A szerző célja az volt, hogy emelje a nyelvpedagógiai tudatosság szintjét mindazokban, akik az idegen nyelvek tanításával foglalkoznak. így könyve alapvető tananyag az idegen nyelvi tanárképzésben és továbbképzésben, vagyis főként az idegen nyelv szakos egyetemi és főiskolai hallgatókhoz, valamint oktatóikhoz szól. Hasonlóképpen alapvető tananyag az alkalmazott nyelvészeti, nyelvpedagógiai, illetve általában a pedagógiai és pszichológiai doktori programok hallgatóinak. A legfontosabb az, hogy az aktív nyelvtanárok kezébe eljusson e könyv. A szűkebb szakmai érdeklődésen túl a könyv nyelvezete és stílusa lehetővé teszi, hogy a széles nagyközönség, főként az idegen nyelveket tanulók, nyelvvizsgázók, fordítással és tolmácsolással foglalkozók, illetve az idegen nyelvek iránt érdeklődők is haszonnal forgathassák, különösen ha szeretnék megérteni azokat a pszichológiai és nyelvi folyamatokat, amelyeknek a sikeressége (vagy sikertelensége) már eddig is formálta nyelvtudásukat. A könyv legfontosabb fejezetei a nyelvi tartalom közvetítésével (a kiejtés, a nyelvtan, a szókincs és a pragmatikai elemek tanításával), illetve az alapkészségek fejlesztésével (hallás utáni értés és beszéd, olvasás és írás) foglalkoznak. A nyelvtanár és a nyelvtanuló személyiségének, a tanítás és tanulás folyamatának külön fejezeteket szentelt a szerző.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bardos-az-idegen-nyelvek-tanitasanak-elmeleti-alapjai-es-gyakorlata//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave