Bárdos Jenő

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata


2.3. A szereplők csoportosítása (mód)

A különféle általános és szakdidaktikák igen változatos nevekkel látják el azt a valójában módszersemleges „üzemmódkapcsolót”, amely az egyéni munkától a frontális munkáig terjed. Legfrissebb didaktikánkban (M. Nádasi, in: Falus, 1998: 369) a szervezési mód és munkaforma elnevezést nyerte el ez a tanári döntés, amely az osztályt egész halmazként, részhalmazokként, esetleg a halmaz egyes elemeire bontva kezeli. Nincs igazi döntéshelyzetben a tanár, amennyiben nagy létszámú osztállyal kell dolgoznia, ekkor a frontális tanítási forma fennmarad, és a tanárnak csak kevés mozgástere van arra, hogy különbözzék egy előadástól vagy egy filmbemutatótól. Technikailag különösen nyelvi játékok esetén fordul elő, hogy a tanár csak két csoportra osztja az osztályt, hogy egymással versenyezzenek. Sokkal többféle lehetőséget nyújt a kiscsoportokra bontás, hiszen ezeknek a csoportoknak a szerkezetét még külön-külön meg lehet határozni. Értekezhetnek egymással úgy, hogy egyszerre több emberrel is szabad beszélniük, de úgy is, hogy csak a mellettük lévőhöz szólhatnak. Elképzelhető olyan variáció is, amelyben egyvalaki a csoport összes tagjával válthat szót, de a többiek csak a mellettük lévővel. A fent leírt formációkból gazdag változatokat mutat be Wright tanári és diákszerepekről szóló munkájában (Wright, 1987: 39). A leggyakoribb kiscsoportos formációkat mutatja be az 30. ábra.
A kiscsoportos felosztást követően a pármunka az a foglalkozási forma, amely számos területen, de különösen a beszédfejlesztésben a legintenzívebb munkát teszi lehetővé. Az osztályteremben folyó egyéni munka tanári felügyelet melletti munkát jelent, hiszen nemcsak a tevékenység formáját határozzuk meg, hanem segítséget is kell nyújtani, és az értékeléssel sem maradhatunk adósok. A nyelvtanár alapvető menedzselési feladata, hogy a legnagyobb hatékonyság érdekében tananyagtól, módszertől, a tanítás céljától és stílusától függően az adott helyzetben gyors döntést hozzon, hogy melyik munkaformára van leginkább szüksége.
 
 

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 141 2

Magyarországon magyarul ilyen részletességű munka az idegen nyelvek tanításáról még nem jelent meg. A szerző célja az volt, hogy emelje a nyelvpedagógiai tudatosság szintjét mindazokban, akik az idegen nyelvek tanításával foglalkoznak. így könyve alapvető tananyag az idegen nyelvi tanárképzésben és továbbképzésben, vagyis főként az idegen nyelv szakos egyetemi és főiskolai hallgatókhoz, valamint oktatóikhoz szól. Hasonlóképpen alapvető tananyag az alkalmazott nyelvészeti, nyelvpedagógiai, illetve általában a pedagógiai és pszichológiai doktori programok hallgatóinak. A legfontosabb az, hogy az aktív nyelvtanárok kezébe eljusson e könyv. A szűkebb szakmai érdeklődésen túl a könyv nyelvezete és stílusa lehetővé teszi, hogy a széles nagyközönség, főként az idegen nyelveket tanulók, nyelvvizsgázók, fordítással és tolmácsolással foglalkozók, illetve az idegen nyelvek iránt érdeklődők is haszonnal forgathassák, különösen ha szeretnék megérteni azokat a pszichológiai és nyelvi folyamatokat, amelyeknek a sikeressége (vagy sikertelensége) már eddig is formálta nyelvtudásukat. A könyv legfontosabb fejezetei a nyelvi tartalom közvetítésével (a kiejtés, a nyelvtan, a szókincs és a pragmatikai elemek tanításával), illetve az alapkészségek fejlesztésével (hallás utáni értés és beszéd, olvasás és írás) foglalkoznak. A nyelvtanár és a nyelvtanuló személyiségének, a tanítás és tanulás folyamatának külön fejezeteket szentelt a szerző.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bardos-az-idegen-nyelvek-tanitasanak-elmeleti-alapjai-es-gyakorlata//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave