Bárdos Jenő

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata


3.1. A hiba fogalma

Szerencsés, ha a tanár mindennapi munkájában következetesen különbséget tesz az úgynevezett tévesztés (mistake) és a tényleges hiba (error) között. A tévesztés ugyanis csak nyelvbotlás (lapsus lingvae), amely többnyire figyelmetlenség, fáradtság vagy izgatottság eredménye: előadásbeli botlás, és nem valami tudatbeli torzulás leképezése. Az ilyen hibák javítására nem érdemes sok időt fecsérelni: akár figyelmen kívül is hagyhatók.
Az alkalmi, véletlenszerű tévesztésekkel szemben a valódi hibák makacsul, rendre megismétlődnek, és többnyire azért következnek be, mert a tanuló vagy nem tudja, hogy mi a helyes forma, vagy éppenséggel azt hiszi, hogy a helyes formát használja. Mindkettő mögött tudatlanság áll, amely általában könnyebben korrigálható, mint az az eset, amikor a tanuló tudja, hogy mi a helyes forma, de azt mégsem képes megfelelően használni. Lehet egy ilyen hiba az adott személy jellegzetes hibája, s minthogy ezeket a legnehezebb javítani, az eredményességhez részletekbe menő elemzéseket kell elvégezni. A hibák fajsúlya természetesen rendkívül változó lehet. Beszélhetünk a nyelvi tartalomnak megfelelően kiejtési, nyelvtani, lexikai, nyelvhasználati hibákról, és ezek között egyaránt akadhatnak apró, csak irritáló vagy éppen az üzenet dekódolását lehetetlenné tevő, átfogó hibák is. Az egyik hibatipológiában ezeket helyi, illetve globális hibáknak nevezik (Richards, 1974). Nyilvánvaló, hogy az anyanyelvtől a célnyelvhez vezető úton a nyelvtanuló az „interlanguage” különféle fázisait éli át (vö. Interlanguage, Selinker, 1972), és a hibák fő forrásául az anyanyelv és célnyelv különbségei, a célnyelv immanens nehézségei egyaránt szolgálhatnak, sőt, önmagunk vágta sebként maga a tanítási folyamat is kiválthat hibákat.
 

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 141 2

Magyarországon magyarul ilyen részletességű munka az idegen nyelvek tanításáról még nem jelent meg. A szerző célja az volt, hogy emelje a nyelvpedagógiai tudatosság szintjét mindazokban, akik az idegen nyelvek tanításával foglalkoznak. így könyve alapvető tananyag az idegen nyelvi tanárképzésben és továbbképzésben, vagyis főként az idegen nyelv szakos egyetemi és főiskolai hallgatókhoz, valamint oktatóikhoz szól. Hasonlóképpen alapvető tananyag az alkalmazott nyelvészeti, nyelvpedagógiai, illetve általában a pedagógiai és pszichológiai doktori programok hallgatóinak. A legfontosabb az, hogy az aktív nyelvtanárok kezébe eljusson e könyv. A szűkebb szakmai érdeklődésen túl a könyv nyelvezete és stílusa lehetővé teszi, hogy a széles nagyközönség, főként az idegen nyelveket tanulók, nyelvvizsgázók, fordítással és tolmácsolással foglalkozók, illetve az idegen nyelvek iránt érdeklődők is haszonnal forgathassák, különösen ha szeretnék megérteni azokat a pszichológiai és nyelvi folyamatokat, amelyeknek a sikeressége (vagy sikertelensége) már eddig is formálta nyelvtudásukat. A könyv legfontosabb fejezetei a nyelvi tartalom közvetítésével (a kiejtés, a nyelvtan, a szókincs és a pragmatikai elemek tanításával), illetve az alapkészségek fejlesztésével (hallás utáni értés és beszéd, olvasás és írás) foglalkoznak. A nyelvtanár és a nyelvtanuló személyiségének, a tanítás és tanulás folyamatának külön fejezeteket szentelt a szerző.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bardos-az-idegen-nyelvek-tanitasanak-elmeleti-alapjai-es-gyakorlata//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave