Bárdos Jenő

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata


4. Osztálytermi megfigyelések, kutatások

A tudományos kutatások rendszere hagyományosan alap- és alkalmazott kutatásokra oszlik. Az osztálytermi kutatások az alkalmazott kutatásokhoz tartoznak és az irányított osztálytermi nyelvtanulás tényleges gyakorlatának feltárását célozzák. Minden tanárban ősinek tekinthető az a vágy, hogy a tanulói teljesítményektől szinte függetlenül megállapítsa, hogy munkálkodása mennyire volt hatékony, mennyi megy veszendőbe fáradozásaiból. Az egykori tanár ön- és lelkiismereti gyakorlataitól a modern nyelvtanár akciókutatásáig vezet ez az út, miközben a tanáron kívül mások is közvetlen ismeretekhez szeretnének jutni az osztálytermi cselekmények elemzése révén. Szakfelügyelőt és vezetőtanárt, koordinátort és leendő tanárt, a kutatót és leendő tanárok tanárát – más-más elkötelezettséggel – egyaránt érdekli az osztálytermi történés egyszeri, pontosan ugyanúgy soha meg nem ismétlődő jelenségvilága. Eltelik egy kis idő, mire az osztályterembe csöppent gyanútlan vagy csak tapasztalatlan idegen előtt a tagolatlan információzuhatagból felsejlenek bizonyos sémák, módszertöredékek, eljárások, lépések, a tanár-diák interakció egyénitől a frontálisig váltogatható szólamaiban. Nem véletlen, hogy az egykori zárótanítások vezetőtanári véleményei sokkal inkább emlékeztettek hangversenykritikákra, mint tudományos elemzésekre. Az osztálytermi munka megfigyelése csak az utóbbi két-három évtizedben vált az objektiváció és kvantifikáció „terepévé”, aminek eredményeképpen ma már rendkívül aprólékos megfigyelési sémák segítenek abban, hogy a tanóra minden részletét rögzíthessük.
A dokumentálás korai formái között tanári visszaemlékezésekkel, interjúkkal, naplókkal, feljegyzésekkel találkozunk, amelyekből nagyjából a hatvanas évek táján alakultak ki az első strukturált megfigyelési szempontok, tervezetek, sémák. Később a magnetofonos tanórarögzítés is megjelent: rendkívül megbízható, de azzal a jelentős többletmunkával jár, hogy az elemzés kedvéért papíron is pontosan le kell jegyezni a hallottakat, és már a tördelés is értelmezést jelent. A hetvenes évek tanárképzésében már annyiféle aprólékos megfigyelési modell terjedt el, hogy a részletek ösztönösen felnagyítódtak az óra összhatásának, élményszerűségének, egészlegességének rovására. A videó megjelenése az iskolákban és a mikrotanításokon valamelyest visszavitt a tanítási folyamat globális értékelhetőségének irányába. A videó képes például bemutatni azt, hogy milyen küllemű és milyen mozgásintelligenciájú színész működik közre az elvárások aznapi tanári színpadán – ilyen jelenségeket a hagyományos megfigyelési modellek képtelenek voltak megragadni. Mindamellett az osztálytermi megfigyelések rádöbbentik a tanárjelölteket arra, hogy az oly sokat hallott elméleten túlmenően (időnként velük szemben vagy éppen általuk értelmezhetően) milyen fontos az osztálytermi történések világa, milyen lényeges, hogy az ott szerzett tapasztalat segítse tanárrá érésüket, s majd későbbi tanári fejlődésüknek is táptalajává váljon. Éppen ezért kívánatos, hogy bemutassuk a legismertebb osztálytermi megfigyelési modelleket, még akkor is, ha közöttük számos olyan is akad, amelyek olyan túlzott elfogultsággal kötődnek egy-egy területhez, mint ahogy a filmrendező által elrendelt szuperplán is szubjektív, hiszen a valóságnak csak egy kis részletét emeli ki. Nem kétséges azonban, hogy bármely ilyen megfigyelési gyakorlat túlmutat az ott és akkor elhangzottakon: tükröt tart a „magunk szerelme”, a saját tanításunk elé is.
Az obszervációs modelleket négy csoportra szokás osztani: nyelvészeti, pszichológiai, etnográfiai és pedagógiai modellekre – ezekből egy nyelvészeti és néhány pedagógiai modellel részletesebben is foglalkozunk.
 

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 141 2

Magyarországon magyarul ilyen részletességű munka az idegen nyelvek tanításáról még nem jelent meg. A szerző célja az volt, hogy emelje a nyelvpedagógiai tudatosság szintjét mindazokban, akik az idegen nyelvek tanításával foglalkoznak. így könyve alapvető tananyag az idegen nyelvi tanárképzésben és továbbképzésben, vagyis főként az idegen nyelv szakos egyetemi és főiskolai hallgatókhoz, valamint oktatóikhoz szól. Hasonlóképpen alapvető tananyag az alkalmazott nyelvészeti, nyelvpedagógiai, illetve általában a pedagógiai és pszichológiai doktori programok hallgatóinak. A legfontosabb az, hogy az aktív nyelvtanárok kezébe eljusson e könyv. A szűkebb szakmai érdeklődésen túl a könyv nyelvezete és stílusa lehetővé teszi, hogy a széles nagyközönség, főként az idegen nyelveket tanulók, nyelvvizsgázók, fordítással és tolmácsolással foglalkozók, illetve az idegen nyelvek iránt érdeklődők is haszonnal forgathassák, különösen ha szeretnék megérteni azokat a pszichológiai és nyelvi folyamatokat, amelyeknek a sikeressége (vagy sikertelensége) már eddig is formálta nyelvtudásukat. A könyv legfontosabb fejezetei a nyelvi tartalom közvetítésével (a kiejtés, a nyelvtan, a szókincs és a pragmatikai elemek tanításával), illetve az alapkészségek fejlesztésével (hallás utáni értés és beszéd, olvasás és írás) foglalkoznak. A nyelvtanár és a nyelvtanuló személyiségének, a tanítás és tanulás folyamatának külön fejezeteket szentelt a szerző.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bardos-az-idegen-nyelvek-tanitasanak-elmeleti-alapjai-es-gyakorlata//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave