Bárdos Jenő

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata


4.1. Nyelvészeti megfigyelési modellek

Minden osztály különleges nyelvi kulturális egység, amelynek sajátos világát a szociológia, az etnográfia, a pszichológia, a pedagógia és a nyelvészet eszköztárával egyaránt kutathatjuk. A különféle skálák és mátrixok bevezetése a kvantifikálhatóság érdekében a pszichometria irányába vitt el néhány kutatási modellt, ami nem zárja ki, de nem is különösebben hangsúlyozza a lényeget: a tanár-diák interakció folyamatosságát, fejleményeit az óra menetében. A nyelvészeti irányultságú modellek az osztálytermi nyelvi megnyilvánulások összességét természetes diskurzusnak tekintik, következésképpen a diskurzuselemzés sémáit használják fel az osztálytermi történések megvilágítására. Ennek eredményeként reflektorfénybe kerül a tanári beszéd, mindazok a módosítások, amelyekhez osztálytermi beszédükben a tanárok folyamodnak, és különös jelentőséget nyer a kérdezés, a magyarázat, az utasítások és a hibajavítás nyelvi megfogalmazása. Sajnos továbbra is az a helyzet, hogy a tanárok a rendelkezésükre álló idő kétharmadát saját beszédükkel töltik meg, egyes esetekben ez 89%-ot is elérhet (Nunan, 1989: 26), miközben gyakran előfordul, hogy magyarázataik zavarosak vagy egyenesen rosszak. Jellegzetes vonása továbbá a tanári beszédnek, hogy a kérdések túlnyomó része tettetett és nem valódi kérdés, amelyre a tanár úgyis tudja a választ, holott a valódi kérdések képesek igazából kiváltani a diák érdeklődését és válaszait (vö. Long-Sato, 1983).
Hasonló részletességgel vizsgálható a tanulók nyelvének fejlődése és a tanulói interakció kialakulása, érésük eltérhet a tanterv elvárásaitól. Johnson (1985) például a következő természetes fejlődési fázisokat találta kezdő nyelvtanulókban:
  • egyes szavak és beszédformulák (elemzés nélküli) reprodukálása (pl. hogy hívnak, hogy vagy, nem tudom stb.);
  • egyszerű tőmondatok képzése alany, állítmány, tárgy szórend betartásával;
  • a tanuló már felismeri ezeket az elemeket, és képes határozókat elhelyezni a tőmondat előtt vagy után;
  • ebben a fázisban a tanuló már képes manipulálni a szórendet, ekkortól számítható például az igen-nem kérdés kialakítása a szórend változtatásával;
  • kérdő mondat szerkesztése kérdőszóval (kiegészítendő kérdés);
  • az első összetett mondatok megjelenése stb.
Sinclair és Coulthard (1975) nyelvészeti modellje a nyelvi cselekményt beszédaktusokra, beszédcselekményekre osztja, és ezeket veszi legkisebb elemezhető egységnek. Ezek között szerepelhet utasítás, figyelemfelkeltés, magyarázat, új téma indítása, az óra szerkezetére vonatkozó megjegyzés, válasz, ellenőrzés, beleegyezés, megnevezés, válasz kiváltása kérdésfeltevéssel stb. Rendszerükben huszonegy ilyen beszédcselekmény-egységet különböztetnek meg, amelyek segítségével az osztálytermi interakció nyelvi jelenségei funkcionálisan értelmezhetővé válnak. Elemzésük szerint a cselekmények tranzakciókká állnak össze, amely valamilyen feladat végrehajtására irányul, és nem függ attól, hogy hány szerepcsere zajlott le a tranzakció során. Hierarchikus rendjükben tehát a következő szinteket különíthetjük el: tanóra, tranzakció, szerepcsere, funkció (pl. téma elkezdése vagy válaszadás stb.), beszédaktus vagy cselekmény.
Mind a nyelvészeti, mind a pszichológiai és az etnográfiai modellek meglehetősen bonyolultra sikeredtek, és így nem is terjedtek el sem a tanárképzési, sem a kutatási gyakorlatban. A pedagógiai modelleket illetően viszont a bőség zavarával küszködünk, ezért a következő fejezetben csak a legismertebbeket mutatjuk be.
 

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 141 2

Magyarországon magyarul ilyen részletességű munka az idegen nyelvek tanításáról még nem jelent meg. A szerző célja az volt, hogy emelje a nyelvpedagógiai tudatosság szintjét mindazokban, akik az idegen nyelvek tanításával foglalkoznak. így könyve alapvető tananyag az idegen nyelvi tanárképzésben és továbbképzésben, vagyis főként az idegen nyelv szakos egyetemi és főiskolai hallgatókhoz, valamint oktatóikhoz szól. Hasonlóképpen alapvető tananyag az alkalmazott nyelvészeti, nyelvpedagógiai, illetve általában a pedagógiai és pszichológiai doktori programok hallgatóinak. A legfontosabb az, hogy az aktív nyelvtanárok kezébe eljusson e könyv. A szűkebb szakmai érdeklődésen túl a könyv nyelvezete és stílusa lehetővé teszi, hogy a széles nagyközönség, főként az idegen nyelveket tanulók, nyelvvizsgázók, fordítással és tolmácsolással foglalkozók, illetve az idegen nyelvek iránt érdeklődők is haszonnal forgathassák, különösen ha szeretnék megérteni azokat a pszichológiai és nyelvi folyamatokat, amelyeknek a sikeressége (vagy sikertelensége) már eddig is formálta nyelvtudásukat. A könyv legfontosabb fejezetei a nyelvi tartalom közvetítésével (a kiejtés, a nyelvtan, a szókincs és a pragmatikai elemek tanításával), illetve az alapkészségek fejlesztésével (hallás utáni értés és beszéd, olvasás és írás) foglalkoznak. A nyelvtanár és a nyelvtanuló személyiségének, a tanítás és tanulás folyamatának külön fejezeteket szentelt a szerző.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bardos-az-idegen-nyelvek-tanitasanak-elmeleti-alapjai-es-gyakorlata//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave