Nyelvtanulásra való alkalmasságnak is nevezhetnénk azt a képességcsoportot (language aptitude), amely azokat a nyelvi, esetleg nem nyelvi adottságokat jelenti, amelyeknek a megléte, harmóniája sikeres nyelvtanuláshoz vezet. Egyáltalán nem meglepő, hogy az intelligenciatesztek sikeres korai bevezetését követően már a század második-harmadik évtizedeiben olyan speciális, nyelvi prognosztikus teszteket állítottak elő, amelyekben az intelligenciát tényezőként kezelték (ezekben a tesztekben fordítási gyakorlatokon, az anyanyelv tudásán, illetve mesterséges nyelveken végrehajtandó feladatokkal vizsgálták a jelöltek képességeit). Minthogy a világnak ezen a táján ismert okokból évtizedekig az intelligenciatesztekről hallani sem lehetett, nem meglepő, hogy nyelvi tesztekkel sem foglalkoztak egészen a hatvanas évekig. A nyugati világban is közel húsz év szünet után tűnt fel a ma már klasszikusnak számító MLAT (Modern Language Aptitude Test, Carroll-Sapon, 1959), amely számtanulás, fonetikai átírás, szavak nyelvtani szerepének felismerése a mondatokban, asszociatív szópárok és más feladatok segítségével próbálta jósolni az esetleges nyelvtanulási sikereket. (Bár több modern szerző [pl. Skehan, 1989] azt állítja, hogy Carroll tesztje felett eljárt az idő, a szerző 1990-ben még csak apró változtatásokat javasol.) Ennek a tesztnek nyolctól tizenegy éves gyermekek számára elkészített változata is létezik (Elementary Form of the Modern Language Aptitude Test, Carroll-Sapon, 1967). E zsenge életkorhoz adaptált változat sokkal élvezetesebb feladatokat tartalmaz, mint az eredeti: szavak összepárosítása, rímkeresés, rejtett szavak – és az elmaradhatatlan számtanulás. Végeredményben az MLAT különféle változatai segítségével a nyelvtanulási alkalmasság bizonyításában négy képességet tudtak azonosítani, amelynek jelenléte sikerességet ígér: fonetikai kódolási képesség, nyelvtani érzékenység, fejlett memória és induktív nyelvtanulási képességek. Manapság főként az a kritika éri az MLAT-ot, hogy nagyon aprólékos, és mégsem tud vizsgálni olyan képességeket, amelyek rendkívül fontosak a mai nyelvtanulásban (mint a legfőbb gondolatok kiszűrése, a célnyelvi kultúra iránti empátia, intelligens találgatás stb.). Mivel maga a tesztfelépítés is analitikus, jósló képessége olyan kurzusokra vonatkozik, ahol az oktatás inkább hagyományos és nem kommunikatív.