Az egyik igen gyakran használt leírás a mezőfüggő és mezőfüggetlen gondolkodási mód egybevetése (field dependence és field independence). A mezőfüggetlen szemlélődés lehetővé teszi, hogy megkülönböztessük egy egészleges kép részleteit, akár abból egy vagy több dologra is koncentráljunk anélkül, hogy törődnénk a többivel. Ez a szemlélet szélsőségeiben odáig mehet, hogy szenvedő alanya esetleg nem látja a fától az erdőt. A mezőfüggő szemlélet az egész képet fogja fel, a probléma vagy esemény általános jelentőségét, szélsőséges esetben képtelen a részeket megkülönböztetni. A leírásból is nyilvánvalóvá válhat, hogy a nyelvtanulásban mindkét fajta szemléletre szükség van, de megint csak mértékkel. Bár egy személyen belül a kétfajta látásmód viszonylag állandónak tűnik, a tapasztalat azt mutatja, hogy a felnőttkor felé haladva növekszik a mezőfüggetlenség, továbbá gyakrabban fordul elő, hogy a férfiak inkább mezőfüggetlenek. Általában a mezőfüggetlen gondolkodással rendelkezők önállóbbak, magabiztosabbak, hajlamosabbak a versengésre, míg a mezőfüggőek többet törődnek környezetükkel, fejlettebb az empátiájuk, jobban érzékelik a többiek érzéseit és gondolatait. Ezzel az utóbbi néhány mondattal már át is csúsztunk az affektív tartományokba. A nyelvtanulási tapasztalat azt mutatja, hogy a mezőfüggetlen szemléletet preferáló személy sikeresebb az osztálytermi, analitikus jellegű nyelvtanulásban, míg a mezőfüggő stílusúak empátiájuk, kapcsolatteremtő képességeik miatt sikeresebben kommunikálnak a célnyelven. Hasonló kettősséget érezhetünk abban, hogy a gyermek mezőfüggő tanulása inkább elsajátítás, míg a felnőttek tanulása (Krashen terminológiáját felhasználva) sokkal több monitorozásból, tudatos odafigyelésből áll, de a tudatosításból nem lesz elsajátítás. Így az elsajátítás és a tanulás kettőssége – némi áttételekkel – magyarázható a mezőfüggőség és a mezőfüggetlenség kettősségével.

Hasonló kettősségnek tekinthetjük az agy lateralizációjából eredő bal vagy jobb félteke dominanciáját. Bár a két félteke finom egyensúlyban működik, kétségtelen, hogy a bal féltekés analitikus beállítottságú tanulók jobban szeretik a deduktív tanítási módszereket, míg a jobb féltekések jobban boldogulnak az egészleges képzetekkel, metaforákkal, általánosításokkal, művészi kifejezésmóddal. Olyan ez a kontraszt, mintha a mezőfüggetlen, illetve mezőfüggő kognitív stílusnak – csakúgy, mint a nyelv kettős természetének – fiziológiai alapja lenne. (Megfejtés: az agy lateralizációja.)

Több szerző a kognitív stílusok között tárgyalja a bizonytalanság tűrését, valamint a reflektív, illetve impulzív típusú gondolkodást. Ezeket a megnyilvánulásokat inkább a tanuló affektív sajátosságai között elemezzük a 2. fejezetben.