A kooperatív nyelvtanulásban nemcsak egyszerűen annak a kritériumnak a teljesüléséről van szó, hogy a nyelv bizonyos sajátosságait csak interakcióban lehet elsajátítani, hanem egy olyan nevelési helyzetről is, amely csoportmunkára, csoporttudatra nevel. Így gyakori, hogy a csoportnak egyetlen „terméket” kell előállítani, vagy olyan dokumentációt kell készíteni, amelyhez a csoport minden tagjának hozzá kell járulnia. Következetes irányítással (úgyis mondhatnánk, hogy manipulációval) kialakulnak a csoport életének rítusai, még a preferált szerepek is a „dokumentátortól” a „mindent megmagyarázóig”, miközben a csoport az előrehaladás irányára, minőségére, sebességére egyaránt reflektál. A kooperatív tanulás nemcsak az együvé tartozást, hanem a motivációt is erősíti (vö. Slavin, 1983; Dörnyei, 1997). A kooperatív tanulás éppen azzal a mozzanattal, hogy a csoport tagjai nagy felelősséggel viseltetnek csoporttársaik nyelvi beruházásai iránt, éppen a tanulói önállóság és önszabályozás felé mozdulnak el. Ebből a szemszögből egyáltalán nem meglepő, hogy éppen a legmotiváltabb tanulókból lesznek a legjobb autonóm tanulók, akiknél a sikeréhség, a kíváncsiság, az önbizalom igen mély tanulási élményekhez vezet. Mind a kooperatív tanulás, mind a tanulói autonómia kifejlesztése rendkívül demokratikus tanítási stílust igényel, amely hosszú távon nagyobb motivációhoz vezet, mint a diktált osztálytermi munka. Magyarországon egyelőre úgy tűnik, hogy hiányzik a kollektív bátorság e szemlélet érvényesítéséhez és a következmények elviseléséhez, jóllehet az idegen nyelvi kooperatív tanulás egyik legismertebb szakembere a nemzetközi nyelvpedagógiában magyar (vö. Ehrman-Dörnyei, 1998).