Bárdos Jenő

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata


2.2. A kiejtés tanításának alapvető dilemmája

Mint láttuk, a kiejtés tanításának két szélsőséges lehetősége van: az intuitív és az analitikus megközelítési mód. Mint minden hamis ellentét esetében, itt is nyilvánvaló, hogy szerencsésebb e két szélsőséget egy lehetséges skála két végpontjának tekintenünk. Tényleges tanításunk az intuitív és analitikus elemek arányától függő helyzet: egy pont a két végpont között.
Az intuitív kiejtéstanítás elképzelése mögött nemcsak félelem, hanem tudatos módszertani döntés is meghúzódhat. A félelmet esetleg az indokolja, hogy írásmódjában a kiejtést nem tükröző nyelv esetén a részletező, tudatos tanítás olyan bonyodalmakhoz vezethet, amely meghiúsíthatja a tanulási folyamatot. (Természetesen beletartozik ebbe az a „félelem” is, ha a tanár különböző okokból egyszerűen felkészületlen arra, hogy a részletes kiejtéstanítás teljes fegyvertárát az osztályteremben megfelelően bevesse.) A szakmailag tudatos döntés lehet olyan felismerés eredménye is, hogy a tanulók nyelvileg képzetlen, tanuláshoz és absztrakciókhoz kevésbé szokott társaság, akik számára hosszú ideig a legbonyolultabb tanulási forma az utánzás és az ismétlés. Valójában ösztönösen tanul az is kiejtést, aki különféle okokból „merülési gyakorlatot folytat” a célországban munkavállalás, ösztöndíj, letelepedés vagy bármi más okból. Minden ilyen elsajátításos formát a célnyelvű médiák bőséges áradata kísér, amikor a haladás sebessége főként az adott személy empátiáján, felvevőképességén, befogadóképességén és memóriáján stb. múlik.
Ezzel szemben az analitikus (vagy tudatos) kiejtéstanítás azt jelenti, hogy a kiejtés mindennemű megnyilvánulását fonetikai/fonológiai alapon magyarázzuk, részleteiben, majd egészében elsajátíttatjuk, kezdve a hangrendszertől a szupraszegmentális jelenségek tanításáig. Ebben a folyamatban fonetikai átírás éppúgy használható, mint bármely más képi vagy szimbólumokból álló jelrendszer, és a feltárás mélységének és alaposságának kizárólag a tanulók és a tanár felkészültsége szabhat határt.
Az intuitív és analitikus megközelítés ellentétességét a 16. ábra foglalja egységbe:
 
 

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 141 2

Magyarországon magyarul ilyen részletességű munka az idegen nyelvek tanításáról még nem jelent meg. A szerző célja az volt, hogy emelje a nyelvpedagógiai tudatosság szintjét mindazokban, akik az idegen nyelvek tanításával foglalkoznak. így könyve alapvető tananyag az idegen nyelvi tanárképzésben és továbbképzésben, vagyis főként az idegen nyelv szakos egyetemi és főiskolai hallgatókhoz, valamint oktatóikhoz szól. Hasonlóképpen alapvető tananyag az alkalmazott nyelvészeti, nyelvpedagógiai, illetve általában a pedagógiai és pszichológiai doktori programok hallgatóinak. A legfontosabb az, hogy az aktív nyelvtanárok kezébe eljusson e könyv. A szűkebb szakmai érdeklődésen túl a könyv nyelvezete és stílusa lehetővé teszi, hogy a széles nagyközönség, főként az idegen nyelveket tanulók, nyelvvizsgázók, fordítással és tolmácsolással foglalkozók, illetve az idegen nyelvek iránt érdeklődők is haszonnal forgathassák, különösen ha szeretnék megérteni azokat a pszichológiai és nyelvi folyamatokat, amelyeknek a sikeressége (vagy sikertelensége) már eddig is formálta nyelvtudásukat. A könyv legfontosabb fejezetei a nyelvi tartalom közvetítésével (a kiejtés, a nyelvtan, a szókincs és a pragmatikai elemek tanításával), illetve az alapkészségek fejlesztésével (hallás utáni értés és beszéd, olvasás és írás) foglalkoznak. A nyelvtanár és a nyelvtanuló személyiségének, a tanítás és tanulás folyamatának külön fejezeteket szentelt a szerző.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bardos-az-idegen-nyelvek-tanitasanak-elmeleti-alapjai-es-gyakorlata//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave