Bárdos Jenő

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata


2.6. A kiejtés aspektusai: felismerés és produkció

A dekódoló felismerés és a kódoló produkció egymástól elválaszthatatlanok, a beszédben olyan egymásrautaltsággal, mint ahogy hallásértés nélkül nincs beszélt kommunikáció. Bár az előbbit passzív befogadásnak, az utóbbit aktív cselekvésnek érezzük, ma már tudjuk, hogy a mentális folyamatok ugyanolyan aktívak az egyiknél, mint a másiknál. A készségeknek ezt az egybekapcsolódását természetesen a készségek fejlődésénél majd részletesebben is tárgyaljuk: itt most a kiejtés tanításának vonatkozásában a nyelvtanárnak más jelenségekre kell figyelnie. Meg kell állapítania például, hogy a beszédészlelés és beszédprodukció eme láncolata vagy kommunikációs csatornája mentén az egyes tanulóknak hol lehetnek problémái. Van, akinek már a fül és az agy között (pl. egyik fülére nagyothall); van, akinek tárolási gondjai vannak, amely persze összefügg az illető hosszú és rövid távú memóriájának működésével; van, akinek a lehívással (retrieval) vannak problémái, ezért rossz parancsot ad a beszédszervek működtetésére; vagy az is lehet, hogy a parancs helyes, de a beszédszervek nem működnek az elvárásoknak megfelelően. A hivatásos nyelvtanár megfelelő diagnosztikával megtalálja ezeket a pontokat, amelyekkel nagyban tudja segíteni az egyes tanulók nyelvtanulását.
Természetesen hiányosságok nemcsak a fent említett fizikai-biológiai láncolat mentén képzelhetők el, és a gyenge pont felismerése sem ilyen egyszerű, hiszen a felismerés során nemcsak a fonológiai kódot kell megfejtenünk, hanem szintaktikai és szemantikai jelenségeket is. A kiejtést tanító tanár számára az lehet az irányt mutató axióma, hogy a célnyelvet nem sokkal fogjuk jobban hallani annál, mint ahogy valójában ki is ejtjük. Vagyis a rossz kiejtés, a lebegő bizonytalanság a hangzó formák iránt, bezárja a megértés kapuit. A jó kiejtés (vö. a három kritériumot) egyik feltétele a kommunikatív kompetenciának. A felismerést fejlesztő tanárnak (értésgyakorlatok) pontosan tisztában kell lennie azzal, hogy nemcsak hangjelenségekkel dolgozik: a lényeg kiválasztása, az igazi üzenethordozó egységek azonosítása egy beszédfolyamatban mentális képesség, amelynek megléte esetén a valóban lényegi elemek jutnak a memóriába.
 

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 141 2

Magyarországon magyarul ilyen részletességű munka az idegen nyelvek tanításáról még nem jelent meg. A szerző célja az volt, hogy emelje a nyelvpedagógiai tudatosság szintjét mindazokban, akik az idegen nyelvek tanításával foglalkoznak. így könyve alapvető tananyag az idegen nyelvi tanárképzésben és továbbképzésben, vagyis főként az idegen nyelv szakos egyetemi és főiskolai hallgatókhoz, valamint oktatóikhoz szól. Hasonlóképpen alapvető tananyag az alkalmazott nyelvészeti, nyelvpedagógiai, illetve általában a pedagógiai és pszichológiai doktori programok hallgatóinak. A legfontosabb az, hogy az aktív nyelvtanárok kezébe eljusson e könyv. A szűkebb szakmai érdeklődésen túl a könyv nyelvezete és stílusa lehetővé teszi, hogy a széles nagyközönség, főként az idegen nyelveket tanulók, nyelvvizsgázók, fordítással és tolmácsolással foglalkozók, illetve az idegen nyelvek iránt érdeklődők is haszonnal forgathassák, különösen ha szeretnék megérteni azokat a pszichológiai és nyelvi folyamatokat, amelyeknek a sikeressége (vagy sikertelensége) már eddig is formálta nyelvtudásukat. A könyv legfontosabb fejezetei a nyelvi tartalom közvetítésével (a kiejtés, a nyelvtan, a szókincs és a pragmatikai elemek tanításával), illetve az alapkészségek fejlesztésével (hallás utáni értés és beszéd, olvasás és írás) foglalkoznak. A nyelvtanár és a nyelvtanuló személyiségének, a tanítás és tanulás folyamatának külön fejezeteket szentelt a szerző.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bardos-az-idegen-nyelvek-tanitasanak-elmeleti-alapjai-es-gyakorlata//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave