A nyelvtani gyakorlatok egyes típusai történetileg szorosan kötődnek az egyes nyelvoktatási módszerekhez. A nyelvtani-fordító módszer pl. gyakran alkalmazza a következő gyakorlatokat: 1. transzformációs gyakorlatok (pl. tegye egyes szám harmadik személybe a következő mondatokat, tegye a következő cselekvő mondatokat szenvedőbe stb.); 2. kiegészítéses gyakorlatok (válassza ki a határozott és határozatlan névelő formáit és helyezze el a szövegben); 3. behelyettesítéses gyakorlat (helyezze el a szövegben a szótári alakban megadott ige megfelelő formáját) stb. Az audiolingvális módszer jellegzetes gyakorlatai a nyelvi laboratóriumban három-négy fázisos strukturális drillek (pattern drill), amelyek a nyelv legjellegzetesebb szerkezeteit kívánták begyakoroltatni. Bár ezek az ún. pattern drillek valójában nem újak a nyelvtanítás történetében (vö. középkori szubsztitúciós táblák), és tulajdonképpen a gépek használata sem, ilyen tömeges méretekben nyelvet az utánzás és memorizálás viszonylag egyszerű folyamatainak segítségével még sohasem oktattak. A legfontosabb drilltípusok a következők: ismétlő-utánzó vagy repetitív drill; behelyettesítéses vagy szubsztitúciós drill; átalakításos vagy transzformációs drill; mondatkiegészítés, bővítés, összevonás stb. A nyelvtanítás történetében megfigyelhető, hogy a kifejezetten mesterséges, gyakran csak írásban lefolytatott és a való életben soha elő nem forduló manipulatív gyakorlatoktól már az audiolingvális módszer fejlettebb változatainak hatására a nyelvtanítás elmozdult az ún. értelmes drillezés irányába (meaningful drills), hogy a 80-as évekre a kommunikatív nyelvtanítás keretein belül elérje azokat az értelmes gyakorlatokat, ahol a szereplőknek a gyakorlat elvégzéséhez tényleges információhiányt is át kell hidalniuk (information gap). A kommunikatív nyelvtan tanításának dilemmája az, hogy a kódcentrikus strukturalista nyelvtan tanításáról áttért a funkciócentrikus nyelvtan tanítására, ám a funkciók száma igen nagy, leírásuk laza, és egy véges tanítási folyamatban nehezen befoghatók. Mivel a formák és a funkciók között egy az egybeni megfelelés nincs, ez a dilemma nehezen feloldható. A modern nyelvtantanítás a mondatnál hosszabb, vagyis diskurzus szintű beszéd vagy szöveg nyelvtanának tanítását is magára vállalja, ami a diskurzuselemzés formájában a jelenleginél sokkal összetettebb nyelvtantanítás alapjait vetette meg.