Bárdos Jenő

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata


3.8. Összefoglalás

A nyelvtan tanításában hagyományosan három eljárást különböztetünk meg: 1. az induktív megközelítést, amely azt jelenti, hogy előbb különféle példákat mutatunk be a nyelvi anyagból, ezeket gyakoroljuk, és a begyakorolt anyagokból különféle következtetésekkel jutunk el a szabályokig. A nyelvtan ilyen megközelítése jellemezte a reneszánsz nyelvtanítást vagy a direkt módszert; 2. a deduktív megközelítést, amikor egy nyelvtani szabályt mutatunk be és magyarázunk el elsőként, majd erre példákat hozunk, és csak ezek után kezdődik a gyakorlás (a nyelvtan ilyen tanítása jellemzi a skolasztika korszakát, a 18. századot és a klasszikus nyelvtani-fordító módszert); 3. az összehasonlító vagy egybevető megközelítést, amely vagy kontrasztív, vagyis két nyelv különbözőségeinek hangsúlyozásán alapul; vagy a nyelvi univerzálékból kiindulva az eltéréseket magyarázza; vagy tandem nyelvtanítás, amely teljesen tudatosan két vagy három idegen nyelvet egyszerre tanít.
A nyelvtani gyakorlatok egyes típusai történetileg szorosan kötődnek az egyes nyelvoktatási módszerekhez. A nyelvtani-fordító módszer pl. gyakran alkalmazza a következő gyakorlatokat: 1. transzformációs gyakorlatok (pl. tegye egyes szám harmadik személybe a következő mondatokat, tegye a következő cselekvő mondatokat szenvedőbe stb.); 2. kiegészítéses gyakorlatok (válassza ki a határozott és határozatlan névelő formáit és helyezze el a szövegben); 3. behelyettesítéses gyakorlat (helyezze el a szövegben a szótári alakban megadott ige megfelelő formáját) stb. Az audiolingvális módszer jellegzetes gyakorlatai a nyelvi laboratóriumban három-négy fázisos strukturális drillek (pattern drill), amelyek a nyelv legjellegzetesebb szerkezeteit kívánták begyakoroltatni. Bár ezek az ún. pattern drillek valójában nem újak a nyelvtanítás történetében (vö. középkori szubsztitúciós táblák), és tulajdonképpen a gépek használata sem, ilyen tömeges méretekben nyelvet az utánzás és memorizálás viszonylag egyszerű folyamatainak segítségével még sohasem oktattak. A legfontosabb drilltípusok a következők: ismétlő-utánzó vagy repetitív drill; behelyettesítéses vagy szubsztitúciós drill; átalakításos vagy transzformációs drill; mondatkiegészítés, bővítés, összevonás stb. A nyelvtanítás történetében megfigyelhető, hogy a kifejezetten mesterséges, gyakran csak írásban lefolytatott és a való életben soha elő nem forduló manipulatív gyakorlatoktól már az audiolingvális módszer fejlettebb változatainak hatására a nyelvtanítás elmozdult az ún. értelmes drillezés irányába (meaningful drills), hogy a 80-as évekre a kommunikatív nyelvtanítás keretein belül elérje azokat az értelmes gyakorlatokat, ahol a szereplőknek a gyakorlat elvégzéséhez tényleges információhiányt is át kell hidalniuk (information gap). A kommunikatív nyelvtan tanításának dilemmája az, hogy a kódcentrikus strukturalista nyelvtan tanításáról áttért a funkciócentrikus nyelvtan tanítására, ám a funkciók száma igen nagy, leírásuk laza, és egy véges tanítási folyamatban nehezen befoghatók. Mivel a formák és a funkciók között egy az egybeni megfelelés nincs, ez a dilemma nehezen feloldható. A modern nyelvtantanítás a mondatnál hosszabb, vagyis diskurzus szintű beszéd vagy szöveg nyelvtanának tanítását is magára vállalja, ami a diskurzuselemzés formájában a jelenleginél sokkal összetettebb nyelvtantanítás alapjait vetette meg.
 

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 141 2

Magyarországon magyarul ilyen részletességű munka az idegen nyelvek tanításáról még nem jelent meg. A szerző célja az volt, hogy emelje a nyelvpedagógiai tudatosság szintjét mindazokban, akik az idegen nyelvek tanításával foglalkoznak. így könyve alapvető tananyag az idegen nyelvi tanárképzésben és továbbképzésben, vagyis főként az idegen nyelv szakos egyetemi és főiskolai hallgatókhoz, valamint oktatóikhoz szól. Hasonlóképpen alapvető tananyag az alkalmazott nyelvészeti, nyelvpedagógiai, illetve általában a pedagógiai és pszichológiai doktori programok hallgatóinak. A legfontosabb az, hogy az aktív nyelvtanárok kezébe eljusson e könyv. A szűkebb szakmai érdeklődésen túl a könyv nyelvezete és stílusa lehetővé teszi, hogy a széles nagyközönség, főként az idegen nyelveket tanulók, nyelvvizsgázók, fordítással és tolmácsolással foglalkozók, illetve az idegen nyelvek iránt érdeklődők is haszonnal forgathassák, különösen ha szeretnék megérteni azokat a pszichológiai és nyelvi folyamatokat, amelyeknek a sikeressége (vagy sikertelensége) már eddig is formálta nyelvtudásukat. A könyv legfontosabb fejezetei a nyelvi tartalom közvetítésével (a kiejtés, a nyelvtan, a szókincs és a pragmatikai elemek tanításával), illetve az alapkészségek fejlesztésével (hallás utáni értés és beszéd, olvasás és írás) foglalkoznak. A nyelvtanár és a nyelvtanuló személyiségének, a tanítás és tanulás folyamatának külön fejezeteket szentelt a szerző.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bardos-az-idegen-nyelvek-tanitasanak-elmeleti-alapjai-es-gyakorlata//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave