Pórul jár, aki egyszerű aritmetikai kérdéssé próbálja lefokozni a címben feltett kérdést. Vagyis egy 1000 órás középfokra felkészítő kurzuson óránkén 8-10 szót kell megtanítanom, amelynek egyharmada aktív, a többi passzív, és akkor máris valahol a középfok fölött landolok. A dolog nemcsak azért nem működik, mert az átlagok az átlagembereket szeretik, és ilyenekkel sohasem találkozunk, hanem ezernyi más tényező miatt sem. Ezek között ott van a tananyagok egyenetlensége, az egy csoportba került emberek különböző minőségeinek koegzisztenciája, a tanulási affinitás gyakorló nyelvtanár számára érzékletesen kitapintható hullámzása, a lelkesültség és az apátia átmeneti győzelmei az egyenletesen eloszló szorgalom értékein stb. A szókincstanítás minimalizálásának nyelvi debilitásba hajló iskolarendszerű példáit szolgáltatták azok az orosz nyelvi tankönyvek, amelyek egy év alatt két-háromszáz szóban határozták meg a szókincsnövekedés terjedelmét. Ez az igénytelenség a motiváltság hiányától és a politikai felhangoktól függetlenül is képes volt elérni a büszke nyelvtudatlanság célképzetét. (Az ellenpélda az orosz tagozatokon divatos latin stílusú, napról napra körülbelül húsz szót bebifláztató, szódolgozatokkal is megerősített szófalás, amely szintén megteremhette a maga jutalmát: orosz nyelvű felvételi szovjet egyetemekre vagy hazai orosz szakra.) Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben nem szemérmesség kérdése egy abszolút számot mondani, hiszen ez nagyon eltérő lehet egy intenzív stílusú, nagyon konkrét célú felnőtt kurzuson vagy egy bevezető jellegű többéves általános iskolai osztálytermi munkában. Ha figyelembe vesszük azt a tényt is, hogy a gyakorlóórákon kevéssé tanítunk új szavakat, akkor egy kívánatos órai átlag a hattól tizenkét szavas sávban mozog, az osztály képességeitől, a tananyagtól, a tanítás céljától és még számos más feltételtől függő tanári arányérzék szerint. Az „egyszerre hányat” kérdés azonban nem választható el az „egy szóról mennyit” kérdéstől (vö. 4.5.1.1., 4.5.1.2.), így a fenti aritmetika csak tájékoztató jellegű.