Minden szónak vannak tipikus előfordulásai, tipikus szókapcsolatai, amelyekben az egybetartó erő hol intezívebb, hol gyengébb. Éppen a szinonimikus soroknál találunk olyan pregnáns jelenségeket, hogy a szókapcsolatok – bár elvben bármelyik alakkal lehetségesek – mégiscsak egyes szinonimákhoz kötődnek, a többivel előfordulásuk nyelvi hibának számít (vö. kutya és eb szókapcsolatok). Több szó tanítása azonban nem merül ki a tipikus szókapcsolatokban vagy éppen a vonzatokban, hanem idetartoznak olyan nyelvtaniszintaktikai építőelemek is, mint például másfelől,...; minél (középfok) ..., annál (középfok) ...; nemcsak ..., hanem ... is és a hasonlók. Ugyanide tartoznak a köznapi társalgás olyan fordulatai, hogy ezer éve nem láttalak, na ne mondd, na ugye (megmondtam) stb. Ezek a kifejezések, beszédfordulatok úgy növelik a beszéd folyamatosságát, hogy közben a beszélő időt is tud nyerni gondolatai megfogalmazásához. A lexikai egység fogalma is kitapintható például olyan többszavas kifejezésekben, amelyeket egyetlen jelentésük miatt érdemes memorizálni: so to speak 'úgyszólván'; in a nutshell 'dióhéjban, röviden' stb. Különleges terület és óriási vadászmező a közhelyek (klisék) és idiomatikus kifejezések hol egybekapcsolódó, hol élesen szétváló világa. Nem kétséges, hogy hosszú út vezet a „nem kétséges” típusú kifejezések világától a „fűbe harapott”-ig: ha ezek fényében vizsgáljuk a nyelvtanár szókincstanítói tevékenységét, mindjárt helyesebb arányokat alakítunk ki a nyelvi tartalom közvetítésének arányainál, nevezetesen a kiejtés, a nyelvtan és a szókincs tanításának megfogalmazásakor. Ugyanakkor nyilvánvaló tény, hogy a szókincs tanításának egy ilyen újfajta, komplex szemlélete már sokkal inkább a pragmatika tanítása, mintsem a hagyományos nyelvtanári szemantizálásé, amely új területnek tekinthető a nyelvi tartalom közvetítésében. A modern nyelvtanítás következő évezredbeli súlypontjai errefelé fognak eltolódni, hiszen a tényleges és árnyalt kommunikáció igénye megköveteli azt a komplex nyelvismeretet, amelyben sok ezer frazeológiai kifejezés aktív ismerete alapkövetelmény. Bizonyos, hogy ezen a területen sok a tennivaló, hiszen szemben az anyanyelvű beszélővel a nem anyanyelvű nyelvtanár mentális lexikonában nem feltétlenül sorakoznak ezrével a klisék, kollokációk, idiómák és szólások, márpedig a nyelvhasználat nem demokrácia kérdése, hanem az anyanyelvű közösség diktátuma, amelybe belépni csak szolgai alázattal lehetséges. Tudomásul kell vennünk, hogy a tágabb értelemben vett kollokációs kompetencia mind a nyelvi, mind a szociolingvisztikai, mind a stratégiai, sőt a szövegteremtő kompetenciának is központi kategóriája, így a kommunikatív kompetencia kifejlesztésének is egyik előfeltétele.