A szókincstanítás művészete elsősorban tanári produkció: az egyszerű szavak tanítása esetén a megfelelő kontextualizáció vagy szemantizálás technikáját jelenti, vagyis hogy a szót az adott nyelvre jellemző tipikus kontextusban mutassuk be. Egyetlen szóról általában a következő információkat adjuk meg: 1. a szó jelentése (a jelentés árnyalatai); 2. a szó használata (kollokációk, idiomatikus vagy átvitt jelentései, stílushatása); 3. a szó nyelvtani tulajdonságai (szófajisága és további grammatikai tulajdonságai); 4. a szóval kapcsolatos egyéb lényegi információk (kiejtés és helyesírás). A szókincs tanításának klasszikus eljárásai még a következők: 1. a szóbokros szókincstanítás, amely azt jelenti, hogy egy adott szótőről képezhető valamennyi fontosabb alakot megadjuk (vagyis ugyanazt a szót változó szófajokban, illetve képzett formáiban); 2. szinonimák, antonimák használata a szó jelentésének még élesebb megvilágítására; 3. szóbokros szókincstanítás különféle lexikai alakzatok felhasználásával (homonímia, homofónia, poliszémia stb.); 4. szómezős szókincstanítás, akár skálák, akár azonos genus alá tartozó speciesek egybegyűjtésével, felsorolásszerűen együtt tanítunk szavakat (mint pl. gyümölcsök, állatok); 5. szóelemző szókincstanítás (többnyire a történeti fejlődés alapján mutatja be a jelentés változásait); 6. kollokációs szókincstanítás (az adott szót a leggyakrabban előforduló szókapcsolataiban tanítja, idesorolhatjuk az idiómákat, kliséket, közhelyeket is). A szókincs valamilyen rendszeren alapuló tanítása olyan erős rendező elv, hogy a tananyag elrendezésében is kifejezésre jutott a tematikus tanmenetekben (topical curriculum).

A szókincstanítás hagyományos módszertani folyamata a következő fázisokból épül fel: 1. bemutatás (egyben bevezetés, szemantizálással tárgyak, arcjáték, gesztusok vagy képek segítségével egybekapcsolódik a szó kiejtésével. A képi szemléltetés lehet színes magazinokból kivágott kép, fénykép, kivetített fólia, térkép, dia, mozgófilm vagy nagyméretű falikép stb.); 2. ismétlés, amely a szó utánzása egyéni vagy kórusjelleggel; 3. a szó bemutatása más, de egyértelmű kontextusban; 4. magyarázat idegen nyelven; 5. meghatározás idegen nyelven; szükség esetén a fenti kettő helyett 6. fordítás anyanyelvre; 7. ezt követi a begyakorlás. A szókincstanítás technikái között számon kell tartanunk az ösztönös vagy egyéni felfedezésen alapuló szókincstanulást is, ahol képek segítségével vagy szóelemzéssel jut el a diák a jelentéshez. Idetartozik a tudatos szótárhasználat is (egynyelvű, kétnyelvű, tematikus, tanuló- és elektromos szótárak segítségével).