Paul Grice, a Kaliforniában élő angol filozófus ugyancsak előadásokban fogalmazta meg pragmatikai elméleteit 1969-ben, ezt az anyagot foglalta össze 1975-ös cikkében. Munkásságában központi helyen áll a beszédelemzés, a társalgások elemzése: ő fektette le például az együttműködés (cooperation) és az udvariasság (politeness) sokat tárgyalt alapelveit. Ezekről majd később lesz szó. Legfontosabb tanításai között tarthatjuk számon a ki nem mondott információ (implikáció) fontosságáról szóló elképzeléseit. Eszerint minden beszédműveletünkben kétféle dolgot cselekedhetünk: vagy kimondunk dolgokat, vagy nem mondunk ki dolgokat. A helyzet az, hogy igen gyakran, amit nem mondunk ki, a jelentés szempontjából fontosabb lehet, mint amit kimondunk. Ez a művészet, hogy szavak nélkül is tudunk közvetíteni jelentéseket, azon alapul, hogy egyfelől pontos becsléseket végzünk arról, hogy mi az, amit beszélgetőpartnerünk tudhat, és ennek alapján elvárjuk, hogy a partner a formális jelentésen túl a sokkal bonyolultabb, szavakkal ugyan nem jelzett, de implikált jelentést is felfogja. Ilyen helyzetet mutat be az alábbi kérdés-felelet: „Hazaért már Jóska?” „Még nyitva vannak a kocsmák.” Ebben az esetben is a nemleges válasznál jóval több információt nyerünk, de ez a jóval több információ azon alapul, hogy mennyire ismeri a partner a világ dolgait, mennyire ismeri a partner a társalgásban szereplő személyt. Vannak tehát bizonyos tények, összefüggések, következtetések, konklúziók, amelyekről beszélgetőpartnerünk feltételezi, hogy azt mind tudjuk. Ez a jelenség (angol nevén conversational implicature) meglehetősen mindennapi jelenség társalgásainkban, problémát csak az okozhat, hogyha az egyes helyzeteket tévesen ítéljük meg, és esetleg olyan implikációkat csatolunk egy-egy elhangzott kifejezéshez, amelyet a beszélő eredetileg sosem szándékozott hozzátenni. Természetesen az is előfordulhat, hogy bizonyos implikációkat nem tudunk felfogni, még akkor sem, ha szemantikailag értjük őket. Az alapvető kérdés továbbra is az, hogy miként vagyunk képesek szavak nélkül jelentéseket átvinni. Grice válasza erre az, hogy a társalgás a látszat ellenére nem valami csapongó, véletlenszerű, fegyelmezetlen esemény, hanem olyan kooperáció, amelyet megfelelő szabályok irányítanak.