Bárdos Jenő

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata


5.3.4. Beszédszándékok

Kezdjük mindjárt egy példával. Az egyik este valamelyik szomszéd a következő mondatokkal állított be hozzám: „Jó estét kívánok! Bocsánat a zavarásért, de láttam, hogy ég a villany. Megint lefagyott a számítógépem.” Nem okozott semmiféle nehézséget az adott helyzetben e mondatsor megértése, pedig szövegkohézióról alig lehet beszélni. Nyilvánvaló, hogy mint beszélgetőpartnernek – a propozíciós jelentésen túlmenően – mindvégig az volt a feladatom, hogy kiderítsem, milyen céllal, milyen beszédszándékkal ejtette ki a szomszéd az elhangzott mondatokat. Hogy mindent megértettem, azt éppen azzal lehetett igazolni, hogy rögvest elindultunk a szomszédhoz a gépet megvizsgálni. A beszédszándékok szintjén a következő történt, a társalgásban a következő funkciókat lehetett felfedezni: a köszönéssel mint udvariassági kategóriával kialakult a beszélgetés lefolytatásához szükséges kapcsolat, megnyílt a kommunikációs csatorna. Utána az udvariasság jegyében mentegetőzés következett, majd egy magyarázat, hogy miért fordult hozzám. Valójában ennek a magyarázatnak része a következő mondat is (Megint lefagyott a számítógépem), de itt a beszédszándék már ennél több, kérésről van szó: kérem, segítsen.
A szakembereket mind nyelvészeti, mind irodalmi szempontból már régóta foglalkoztatja a beszédfunkciók világa. Az egyik korai leírás a nyelvész Jakobsontól származik (1960), az ő kategóriáit fejlesztette tovább Hymes (1962). A fenti szerzők a legfontosabb funkciókat makrofunkcióknak nevezték, ezek közül sorolunk fel néhányat:
  • az irányító funkció (amelynek segítségével változást szeretnénk előidézni a partner viselkedésében: Kérem, ne hagyjon cserben; Mindenki énekeljen stb.);
  • az érzelmeket kifejező funkció (amely a beszélő érzelmi állapotáról árul el valamit: A hétszázát! Félelmetes! Csak nem?! stb.);
  • a fatikus funkció (amely arra szolgál, hogy beindítsuk a kommunikációt, vagy ellenőrizzük, hogy működik-e a csatorna: Jó estét; Milyen hideg van itt; vagy telefonbeszélgetés során: Ott vagy még? Hallasz? stb.);
  • kontextust teremtő funkció (pl. egy tréfás történetet követően az előadó így folytatja: Akkor most hozzákezdek az előadásomhoz);
  • poétikai funkció (ahol az üzenet lényege egy speciálisan megválasztott nyelvi forma. Ilyeneket gyakran találunk reklámhirdetésekben: a Kampec elnevezésű szúnyog- és kullancsriasztó jelmondata: Már a neve is irtó jó. Ugyanez a Bábolna-bio-termékcsalád bemutatásakor: védelmére kellünk. Vagy: Kaiser – a ser.)
Továbbra is sorolhatnánk még a makrofunkciókat, de ugyanakkor tudatában kell lennünk annak, hogy a makrofunkciók további alcsoportokra bonthatók fel, így egy-egy nagyobb területen belül mikrofunkciókról is beszélhetünk. Ez azonban már a tényleges nyelvtanítás problémája, hogy tudniillik, milyen mélységekig kövessük a funkciók világát. Már ezen a ponton is világosan kell látnunk, hogy a funkciók száma virtuálisan végtelen; másfelől pedig nincs egy az egyben megfelelés a nyelvi formák és a funkciók között. Például egy felszólítást kifejezhetünk felszólító móddal is (Gyere ide!), de más nyelvi formákkal is (Idejönnél végre? Örvendenék, ha idejönnél; stb.). (Példák: Medgyes, 1986, 1995: 32.) A kommunikatív nyelvtanítás ilyen és ehhez hasonló kezdeti nehézségeiről több szó esik a következő fejezetben.
Hosszasan sorolhatnánk még azokat az alkalmazott nyelvészeti kategóriákat, amelyek vagy részei, vagy szoros kapcsolatban állnak a pragmatika és a diskurzuselemzés világával (kommunikatív kompetencia, társalgáselemzés, beszédkondíciók és beszédmenedzsment stb.). Ezeknek a jelenségeknek a tárgyalására a beszédkészség fejlesztésének a témakörében (III/5.) térünk majd ki.
 

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 141 2

Magyarországon magyarul ilyen részletességű munka az idegen nyelvek tanításáról még nem jelent meg. A szerző célja az volt, hogy emelje a nyelvpedagógiai tudatosság szintjét mindazokban, akik az idegen nyelvek tanításával foglalkoznak. így könyve alapvető tananyag az idegen nyelvi tanárképzésben és továbbképzésben, vagyis főként az idegen nyelv szakos egyetemi és főiskolai hallgatókhoz, valamint oktatóikhoz szól. Hasonlóképpen alapvető tananyag az alkalmazott nyelvészeti, nyelvpedagógiai, illetve általában a pedagógiai és pszichológiai doktori programok hallgatóinak. A legfontosabb az, hogy az aktív nyelvtanárok kezébe eljusson e könyv. A szűkebb szakmai érdeklődésen túl a könyv nyelvezete és stílusa lehetővé teszi, hogy a széles nagyközönség, főként az idegen nyelveket tanulók, nyelvvizsgázók, fordítással és tolmácsolással foglalkozók, illetve az idegen nyelvek iránt érdeklődők is haszonnal forgathassák, különösen ha szeretnék megérteni azokat a pszichológiai és nyelvi folyamatokat, amelyeknek a sikeressége (vagy sikertelensége) már eddig is formálta nyelvtudásukat. A könyv legfontosabb fejezetei a nyelvi tartalom közvetítésével (a kiejtés, a nyelvtan, a szókincs és a pragmatikai elemek tanításával), illetve az alapkészségek fejlesztésével (hallás utáni értés és beszéd, olvasás és írás) foglalkoznak. A nyelvtanár és a nyelvtanuló személyiségének, a tanítás és tanulás folyamatának külön fejezeteket szentelt a szerző.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bardos-az-idegen-nyelvek-tanitasanak-elmeleti-alapjai-es-gyakorlata//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave