Minden osztályozás óhatatlanul szétválasztást jelent, gyakran csak az áttekinthetőség kedvéért. Érvényes ez a megfigyelés a készségek felosztására is, hiszen összefonódottságuk, integráltságuk jobban jellemzi őket, mint a szétválaszthatóság. Az előző ábrából az is jól látható, hogy az interakciót kiváltó cselekményekben a készségek egymás peremfeltételeivé válnak: értés nélkül nincs közlés, közlés nélkül nincs közvetítés. Van azonban az összekapcsolhatóságnak és hasonlóságnak egy egészen másfajta dimenziója, amely a nyelvi készségeket más készségjellegű viselkedésekkel rokonítja. Jól tudjuk, hogy nem feladata e könyvnek, hogy olyan pszichológiai területeket vizsgáljon, mint amilyen az emberi készségek jellegzetességeinek hasonlósága vagy különbsége, de ismerjük el, hogy aránytalanul többet foglalkozunk a nyelvi készségek integráltságának meglehetősen immanens világával, és nem is próbáljuk hasznosítani azokat a hasonlóságokat, amelyeket másfajta készségek fejlesztésének gyakorlata a nyelvtanítás számára kínál. Minthogy ilyenfajta egybevetésre a készségek részletes tárgyalása során már nem kerülhet sor, talán nem árt, ha egy-két absztrakciót vezérlő elvként mindvégig megőrzőnk a nyelvi készségek tárgyalása során. Átmenetileg tekintsünk most el a szenzomotoros készségeket és kognitív készségeket hamisan szembeállító vitáktól; a Piaget kontra Chomsky vitától a velünk született készségek fejlettségének fokozatairól; vizsgáljuk inkább azokat a megdöbbentő hasonlóságokat, amelyek más készségekre is jellemzőek. (Ugyanakkor elfogadottnak tekinthetjük, hogy minden nyelvi készség információfeldolgozó rendszer, amely megfelel a kibernetikában használatos rendszerfogalomnak, hiszen „önjáró rendszer”, amelynek vannak optimális állapotai, valamint visszacsatoló mechanizmusa arra, hogy felszámolja a diszkrepanciákat, ha ettől az állapottól eltér.) Más helyütt e könyvben a kibernetikánál modernebb tudományos elméleteket is felhasználunk az egyes jelenségek magyarázatára, de a készségek közös jellemzőinek mostani vizsgálata e lassan fél évszázados tudományos elgondolás keretein belül értelmezhető leginkább. Tekintsünk át ezek közül néhányat.