Bárdos Jenő

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata


2.1. Hallásértés: történeti előzmények és tanulságok

A hallásértés szerepének változásai az idegen nyelvek tanításának történetében jól tükrözik a nyelvpedagógiára távolról ható tudományágak fejlődését, érését, ugyanakkor a nyelvpedagógia mint multidiszciplináris tudományág és gyakorlat professzionalizálódását. E fejlődési menetben négy fontos stációt különböztethetünk meg.
A beszélt nyelv primátusának elismerése a nyelvtanításban. Hosszú ideig a gondosan megfogalmazott írott nyelv volt az az ideál, amely célképzetként mintául szolgált a nyelvtanulásban (pl. auktorok olvasása a nyelvtani-fordító módszerben). Csak különlegesen kiemelkedő nyelvkönyvszerzők esetén fordult elő az, hogy a beszélt nyelv könnyedségei a nyelvkönyvekben is megjelentek (Erasmus: Colloquia, Comenius: Orbis Sensualium Pictus stb.). Évszázadokig kellett várni arra, hogy a piacterek, kikötők nyelvelsajátításában egyértelműen preferált beszélt nyelv valamely módszer hátán az iskolába is bevonulhasson. Ez a módszer a direkt módszer volt. Klinghardt révén német iskolákban, McGowan kísérletei révén Angliában az osztálytermekbe is eljutottak a reformelképzelések, jóllehet e módszer szélsőségeit világszerte leginkább a Berlitz-iskolák közvetítették. Nem arról van szó, hogy a direkt módszer bármelyik variánsa a hallásértésből indult volna ki, hanem egyszerűen csak arról, hogy a fonetika buzgó művelése közepette először vetült fény a hangokon túlmenően a kiejtés nagyobb egységeire, prozódiai sajátosságaira stb.
A hangrögzítés megjelenése. Bízvást állíthatjuk, hogy a hallásértés fontosságát és jobb taníthatóságát – módszerektől függetlenül – azoknak a technikai eszközöknek a felfedezése tette egyértelművé, amelyek segítségével a beszédet rögzíteni lehet. Edison fonográfja még alig adta vissza a magas hangfrekvenciákat, hozzá képest a normál fordulatú hanglemez sokkal jobb volt (csak a lejátszási idő volt nagyon limitált: maximum 3 perc). Minőségi ugrást a mikrobarázdás hanglemezek hoztak, de ez már csak akkor következett be, amikor a nyelvtanításra leginkább alkalmatos (orsós) magnetofonok is megjelentek. A magnetofonos hangrögzítés egyik technológiai újításának (többsávos felvételek) eredménye a nyelvi laboratórium, amely a nyelvtanítás történeti tudatában (sajnos úgy tűnik, örökre) összefonódott az audiolingvális módszerekkel. Mára már hang és kép rögzíthetősége, illetve az azokkal kapcsolatos manipulációk megnövelték a lehetőségeket, ugyanakkor fokozták az elvárásokat, hogy az így rögzített anyagok a lehető legtermészetesebb módon váljanak a nyelvtanítási anyagok forrásaivá.
Hallásértési anyag mint tudatos bemeneti pont. Ennek a harmadik stációnak a hangrögzítéstől függetlenül már voltak előfutárai. A tanár által előadott Gouin-sor hallásértésen alapuló bemenet, még akkor is, ha a célnyelvű mondatokat fordításos alapon is elmagyarázták. A performatív elem jelen volt és az utánzás is. A nyelvtanítás történetének számos más kiemelkedő teoretikusa elemezte a hallásértés fontosságát (az utasítások szerepét pl. Palmer). Nem leírt szövegből, hanem hallásértés útján felfogott dialógusokkal dolgoztak az intenzív módszer tanárai (mármint az anyanyelvi beszélő és a nyelvész csapatmunkájukban). Azt is mondhatnánk, hogy ettől a ponttól fogva a mentális módszerek kivételével szinte minden modern módszer állandóan támaszkodott hallásértési szövegekre mint bemenetre (inputpontok). Legrészletesebben és leginkább kidolgozottan az audiolingvális módszer emelte be a hallásértést metodikájába, amelynek célja az összes készség tudatos, arányos és részletekbe menő művelése volt. Ehhez hasonló elkötelezettséggel csak az audiovizuális módszer foglalkozott a hallásértési anyagokkal, ahol a vetített diaképekkel szinkronizált magnó használata szinte megelőlegezte a videós nyelvtanítást. A hallott anyagok primátusát mint kiindulópontot a legtöbb humanisztikus módszer is megőrizte (tanácskozó módszer, szuggesztopédia és bizonyos fokig a néma módszer is). Megértett parancsokon alapul a cselekedtető módszer is (legfeljebb a módszer karaktere alapján kevéssé lehet személyiségkímélőnek tekinteni a tanácskozó módszerhez képest).
A hallásértés mint az integrált készségfejlesztés állandó eleme. Ez a stáció érvényes jelenleg a kortárs nyelvtanításban. Nem kétséges, hogy főként a kommunikatív nyelvtanítás hatására, amely a hallásértést funkcionálisan az interakció (beszédprodukció) egyenértékű részének tartja, így sokrétű felhasználását a nyelvtanítási anyagokban állandónak és nélkülözhetetlennek tekinti. A hallásértés tanításában is érvényre jut a pragmatikai elemek tudatosítása, az értés folyamatának diskurzusszintű elemzése, amely különösen alkalmas a beszédfunkciók, beszédműveletek gazdag jelentéstartalmú világának feltárására.
 

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 141 2

Magyarországon magyarul ilyen részletességű munka az idegen nyelvek tanításáról még nem jelent meg. A szerző célja az volt, hogy emelje a nyelvpedagógiai tudatosság szintjét mindazokban, akik az idegen nyelvek tanításával foglalkoznak. így könyve alapvető tananyag az idegen nyelvi tanárképzésben és továbbképzésben, vagyis főként az idegen nyelv szakos egyetemi és főiskolai hallgatókhoz, valamint oktatóikhoz szól. Hasonlóképpen alapvető tananyag az alkalmazott nyelvészeti, nyelvpedagógiai, illetve általában a pedagógiai és pszichológiai doktori programok hallgatóinak. A legfontosabb az, hogy az aktív nyelvtanárok kezébe eljusson e könyv. A szűkebb szakmai érdeklődésen túl a könyv nyelvezete és stílusa lehetővé teszi, hogy a széles nagyközönség, főként az idegen nyelveket tanulók, nyelvvizsgázók, fordítással és tolmácsolással foglalkozók, illetve az idegen nyelvek iránt érdeklődők is haszonnal forgathassák, különösen ha szeretnék megérteni azokat a pszichológiai és nyelvi folyamatokat, amelyeknek a sikeressége (vagy sikertelensége) már eddig is formálta nyelvtudásukat. A könyv legfontosabb fejezetei a nyelvi tartalom közvetítésével (a kiejtés, a nyelvtan, a szókincs és a pragmatikai elemek tanításával), illetve az alapkészségek fejlesztésével (hallás utáni értés és beszéd, olvasás és írás) foglalkoznak. A nyelvtanár és a nyelvtanuló személyiségének, a tanítás és tanulás folyamatának külön fejezeteket szentelt a szerző.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bardos-az-idegen-nyelvek-tanitasanak-elmeleti-alapjai-es-gyakorlata//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave