Bárdos Jenő

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata


2.3.4. Bemenet és befogadás

Már a nyelvtanítás korai klasszikusai (pl. Palmer, 1917) megsejtették, hogy a nyelvtanulóra záporozó „inputnak” nincs feltétlenül közvetlen hatása, vagy legalábbis egy darabig türelmesen kell várni erre (inkubációs szakasz, néma szakasz, késleltetett szóbeli válasz stb., Postovsky, 1974). Krashen (1982) bemeneti anyagot vizsgáló hipotézisében azt tanácsolja, hogy a nyelvelsajátítás szempontjából olyan anyagokat kell nagy mennyiségben a tanuló rendelkezésére bocsátani, amelyek csak egy árnyalatnyival bonyolultabbak, mint a tanuló éppen elfoglalt helye az anyanyelv és a célnyelv közötti úton. (CI = Comprehensible Input Hypothesis.) Bár azóta már output hipotézissel is rendelkezünk, a jelenségben a fontos mégiscsak az, hogy ebből az inputból a tanuló mennyit tesz magáévá, mennyit fogad be, mennyi válik ténylegesen kompetenciájának részéve (vagyis, hogy mennyi az úgynevezett intake). Végül is nem az számít, hogy milyen mennyiségű nyelvnek van úgymond „kitéve”, hanem az a fontos, hogy mennyi nyelvi információt képes lépésről lépésre összegyűjteni akár tudatosan, akár ösztönösen, kognitív stratégiák és a megfelelő tanulságok levonása után, az interakció segítségével. A jelenlegi kutatások éppen arra irányulnak, hogy melyek azok a kognitív folyamatok, amelyek ezt a bizonyos bemenetet befogadássá képesek alakítani: ennek megfejtése rendkívül nagy hatással lehet a hallásértés készségének fejlesztésére.
 

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 141 2

Magyarországon magyarul ilyen részletességű munka az idegen nyelvek tanításáról még nem jelent meg. A szerző célja az volt, hogy emelje a nyelvpedagógiai tudatosság szintjét mindazokban, akik az idegen nyelvek tanításával foglalkoznak. így könyve alapvető tananyag az idegen nyelvi tanárképzésben és továbbképzésben, vagyis főként az idegen nyelv szakos egyetemi és főiskolai hallgatókhoz, valamint oktatóikhoz szól. Hasonlóképpen alapvető tananyag az alkalmazott nyelvészeti, nyelvpedagógiai, illetve általában a pedagógiai és pszichológiai doktori programok hallgatóinak. A legfontosabb az, hogy az aktív nyelvtanárok kezébe eljusson e könyv. A szűkebb szakmai érdeklődésen túl a könyv nyelvezete és stílusa lehetővé teszi, hogy a széles nagyközönség, főként az idegen nyelveket tanulók, nyelvvizsgázók, fordítással és tolmácsolással foglalkozók, illetve az idegen nyelvek iránt érdeklődők is haszonnal forgathassák, különösen ha szeretnék megérteni azokat a pszichológiai és nyelvi folyamatokat, amelyeknek a sikeressége (vagy sikertelensége) már eddig is formálta nyelvtudásukat. A könyv legfontosabb fejezetei a nyelvi tartalom közvetítésével (a kiejtés, a nyelvtan, a szókincs és a pragmatikai elemek tanításával), illetve az alapkészségek fejlesztésével (hallás utáni értés és beszéd, olvasás és írás) foglalkoznak. A nyelvtanár és a nyelvtanuló személyiségének, a tanítás és tanulás folyamatának külön fejezeteket szentelt a szerző.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bardos-az-idegen-nyelvek-tanitasanak-elmeleti-alapjai-es-gyakorlata//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave