Bárdos Jenő

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata


2.5.1. Hallásértési problémák és a nyelvtudás hiányosságai

A két világháború közt (sőt a háború után is) generációk nevelkedtek a Linguaphone lemezein, ahol a szerepeket fonetikaprofesszorok előadásában rögzítették. Hasonló minőségben készültek el Eckersley Essential Englishének hanglemezfelvételei is. Elképzelhetjük, hogy micsoda sokk volt ezek után átkelni a Csatornán és élő angolokkal találkozni (vö. Mikes György erre vonatkozó leírásai angolul megjelent könyveiben). Az az irányzat, hogy az osztálytermekbe is be kell vinni a dokumentarista, zajos és minden tekintetben a való életre hasonlító hallásértési anyagokat, csak a hetvenes évek második felében vált egyértelművé (pl. M. Underwood tananyagai, 1971, 1976, 1979). Elég összehasonlítanunk két ilyen eltérő szövegtípust egymással ahhoz, hogy megértsük, a leíró szövegeket már egészen jól értő jelölt miért „bukik meg” a nem szerkesztett, nem kozmetikázott, kollokviális felvételeken. Vegyünk sorra néhány jellegzetes problémaforrást.
A hangsúly, a ritmus és az intonáció támasztotta nehézségek. E könyv korábbi fejezeteiben (II/2.4.) már részletesen szóltunk az angol és a magyar nyelv ritmikai különbségeiről: más a forrása a magyaros ritmikának (rövid és hosszú szótagok) és más az angolnak (egyenlő távolság hangsúlyos szótagok között). Ez különösen nehézzé teszi az értést, ha valakinek a tudatalattija azt súgja, hogy hangsúlykor új szó vagy új mondat kezdődik. Az intonáció teljességgel le nem írható, csak lassan elsajátítható változatai éppen azokat a finomságokat képesek közvetíteni (becézés, szarkazmus, inzultálás, dicséret stb.), amelyek felismerése nélkül két angol pusztán intonációkkal átbeszélhet a szegény külföldi feje felett. Ehhez a területhez tartozik az a jelenség is, hogy a mondatcentrikusság, amely esetleg korábbi tanulmányainkban mindvégig jelen volt, a tényleges beszédformákban végképp nem érvényesül, hiszen csoportosítások, egybemondások vannak, ahol az egybeforrasztott nyelvdarabok gyakran még egy mellékmondattal sem azonosak. Az ilyen oszlopokba tömörítés egyaránt megfejthetetlen az egyes szavakra koncentráló hallásértőnek, és a hosszú mondatokat bemagoló típusoknak is.
A hangzó formák változásai. Számos változás ezek között fonológiai, ilyenek például a hangsúlytalan szótagok, az összevont alakok, a hasonulások, hangzókiejtések stb. Sokan idesorolják azt a jelenséget is, hogy az anyanyelvi beszélő beszédsebessége mindig túl gyorsnak tűnik egy idegen ajkú számára, bár ez gyakran csak érzéki csalódás. Kétségtelen tény, hogy az élő beszédben nincs mód arra, hogy ismét meghallgassuk, mit is mondott partnerünk, sőt, miközben én leragadtam, belőle még tovább ömlik a szó!
Az előadásmód összefogottsága, élénksége. Vannak olyan anyanyelvű beszélők, akik rengeteg hibával, újrakezdéssel, szünettel, javítással, hezitálásokkal tarkítják beszédüket. Az anyanyelvű beszélő hozzá van szokva ahhoz, hogy automatikusan törölje ezeket a felesleges megnyilvánulásokat, gyakran pontatlan megfogalmazásokat, tévesztéseket. Ugyanez a művelet súlyos problémát jelent az idegen ajkú számára, aki nehezebben dönti el, hogy közülük melyik a fontos és melyik a lényegtelen. Hasonló, az előadásmóddal összefüggő problémákat jelenthet a különféle dialektusok megjelenése, a különféle váratlan hangszínek és hangerőváltozások (suttogás, kiabálás) és így tovább. Ha valaki evés közben beszél (mondjuk a színpadon), az ugyanolyan zavaró lehet, mint az utca zaja vagy a stadioni lárma a sportriportban.
A köznyelv természetessége. Azok a nyelvtanulók, akik többnyire írott szövegeken és standard angol nyelvkönyveken nőttek fel, rendkívül nehéznek találják az idiómákkal, szlenggel és más, kulturális ismereteket is megkövetelő kifejezésekkel telezsúfolt mindennapi társalgást. A klisék, a közhelyek, az idiómák, a rögzült társalgási fordulatok átitatják a köznapi beszédprodukciókat, miközben szerkezetük is gyakran eltér a megszokott formáktól.
Interakciós készség. Az a nyelvtanuló, aki egész kiválóan megbirkózik a rádióhírekkel, előadásokkal, súlyos helyzetbe kerülhet, ha a társalgásban nem képes aktív résztvevőként megállítani, esetleg lassítani vagy egyértelművé tenni a beszédfolyamatot, hogy a folyamatos értettséget biztosítsa. Ehhez rendelkeznie kell azzal a technikai arzenállal, amit a beszéd menedzselése címszó alatt szoktunk jelölni (vö. III/5.3. fejezet).
Még hosszasan folytathatnánk azon nyelvi elemek tárgyalását, amelyek értésbeli nehézséget okoznak, célszerű azonban néhány olyat is felsorolni, amelyek nem közvetlenül nyelvi eredetűek.
 

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 141 2

Magyarországon magyarul ilyen részletességű munka az idegen nyelvek tanításáról még nem jelent meg. A szerző célja az volt, hogy emelje a nyelvpedagógiai tudatosság szintjét mindazokban, akik az idegen nyelvek tanításával foglalkoznak. így könyve alapvető tananyag az idegen nyelvi tanárképzésben és továbbképzésben, vagyis főként az idegen nyelv szakos egyetemi és főiskolai hallgatókhoz, valamint oktatóikhoz szól. Hasonlóképpen alapvető tananyag az alkalmazott nyelvészeti, nyelvpedagógiai, illetve általában a pedagógiai és pszichológiai doktori programok hallgatóinak. A legfontosabb az, hogy az aktív nyelvtanárok kezébe eljusson e könyv. A szűkebb szakmai érdeklődésen túl a könyv nyelvezete és stílusa lehetővé teszi, hogy a széles nagyközönség, főként az idegen nyelveket tanulók, nyelvvizsgázók, fordítással és tolmácsolással foglalkozók, illetve az idegen nyelvek iránt érdeklődők is haszonnal forgathassák, különösen ha szeretnék megérteni azokat a pszichológiai és nyelvi folyamatokat, amelyeknek a sikeressége (vagy sikertelensége) már eddig is formálta nyelvtudásukat. A könyv legfontosabb fejezetei a nyelvi tartalom közvetítésével (a kiejtés, a nyelvtan, a szókincs és a pragmatikai elemek tanításával), illetve az alapkészségek fejlesztésével (hallás utáni értés és beszéd, olvasás és írás) foglalkoznak. A nyelvtanár és a nyelvtanuló személyiségének, a tanítás és tanulás folyamatának külön fejezeteket szentelt a szerző.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bardos-az-idegen-nyelvek-tanitasanak-elmeleti-alapjai-es-gyakorlata//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave