Bárdos Jenő

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata


2.5.2. A hallásértés nehézségeinek egyéb okai (kontextus és háttérismeret)

Ebben az esetben is – terjedelmi okokból – eltekintünk a hosszas felsorolástól, mégis meg kell említeni néhány olyan összefüggést, amely főként a szituáció ismeretével függ össze, és áttételesen a beszélők „sematikus tudásával” kapcsolatos.
A téma ismertsége. Ez a megfogalmazás így önmagában még mindig félrevezető, mert lehet egy téma közismert, de az adott személy számára még mindig ismeretlen. Más szavakkal, jobban megérti a partner (a címzett, a hallgató) azokat a szövegeket, amelyeknek témája ismerős számára, amelyekről rendelkezik háttérismeretekkel is.
A szerkesztettség foka. Egy leíró jellegű szövegben ez azt jelenti, hogy elegendő információ áll rendelkezésre, és ezt az információt explicit módon meg is fogalmazták a szövegben. Kutatások bizonyítják, hogy az emberi elme ismert pszichológiai véleményekkel egybehangzóan szereti a világ eseményeit valamilyen értelmezhető kontinuum mentén elrendezni. Így például kísérleti személyek jobban megértették azt a történetet, amely időrendi elrendezésű volt, szemben más elrendezésekkel.
Az anyanyelv „logikája”. Ez a misztikusnak tűnő kifejezés itt most nem a kulturálisan kötött forgatókönyvek vagy ennél is bonyolultabb képletek világa és nem is az egyszerű szemantikai elvárásoké (ezekre jó példa számos nyelvvizsga hallásértési gyakorlatának megoldása, amikor is a jelölt a sztori néhány megértett szavából, fittyet hányva a valóságnak, megpróbálja a saját történetét kikerekíteni). Jelen esetben inkább azokról a meghatározó belső logikai viszonyokról van szó, amelyek egyértelműen szintaktikaiak, mégis nagyon eltérőek lehetnek az egyes nyelvekben. Példánk itt inkább arra mutat rá, hogy milyen érzés esetleg egy angolnak magyarul tanulnia. Az angol nyelv úgynevezett „magmondatai” mind az alany-állítmány (Subject-Verb) szórenddel indulnak (S+V; S+V+O; S+V+I+O; S+V+ +O+O/C; amely mondatokban az O = direkt tárgy, I = indirekt tárgy és a C kiegészítő). Például – egy direkt (közvetlen) tárggyal rendelkező állító mondat – úgy indul, hogy „She opened the window with a sigh”. Egy „angolfülűnek”, szintaktikai okokból, nem képzelhető el olyan állító mondat, amely igével kezdődik. Ez pedig a magyarban elfogadott szerkezet lehet (Eladta a Jóska a fekete tehenet is).
Ritmus és elvárás. Az idegen nyelvű beszélőre nehezedő nyomás többszörös. Egyfelől a partner megnyilvánulásai nagyon gyakran túl rövidek, lehet, hogy csak egy-két szó, s ha az számára elveszett, úgy érzi, minden odavan. Ugyanekkor nincs az idegen ajkúban mindaz az előrelátás, amely hasonló helyzetben az anyanyelvű beszélőben ott van: most valami ilyennek kellene következnie. Fokozhatja az elveszettség érzését, hogy miközben hallgatja partnerét, más vizuális stimulusokat is követnie kell környezetében, és arra is ügyelnie kell, hogy alkalmazkodva partnere ritmusához ő is előadhassa mondanivalóját.
Nyilvánvaló, hogy a 2.5. és 2.5.1. pontokban leírt hibaforrások kizárása lehetetlen, ám e kockázati források számát megfelelően célzott gyakorlatokkal – és főként gyakorlással – az elviselhetőség határa alá szoríthatjuk. Milyen képességeket kell ehhez megerősíteni és milyen mikro- és makrokészségeket kell kifejleszteni?
 

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 141 2

Magyarországon magyarul ilyen részletességű munka az idegen nyelvek tanításáról még nem jelent meg. A szerző célja az volt, hogy emelje a nyelvpedagógiai tudatosság szintjét mindazokban, akik az idegen nyelvek tanításával foglalkoznak. így könyve alapvető tananyag az idegen nyelvi tanárképzésben és továbbképzésben, vagyis főként az idegen nyelv szakos egyetemi és főiskolai hallgatókhoz, valamint oktatóikhoz szól. Hasonlóképpen alapvető tananyag az alkalmazott nyelvészeti, nyelvpedagógiai, illetve általában a pedagógiai és pszichológiai doktori programok hallgatóinak. A legfontosabb az, hogy az aktív nyelvtanárok kezébe eljusson e könyv. A szűkebb szakmai érdeklődésen túl a könyv nyelvezete és stílusa lehetővé teszi, hogy a széles nagyközönség, főként az idegen nyelveket tanulók, nyelvvizsgázók, fordítással és tolmácsolással foglalkozók, illetve az idegen nyelvek iránt érdeklődők is haszonnal forgathassák, különösen ha szeretnék megérteni azokat a pszichológiai és nyelvi folyamatokat, amelyeknek a sikeressége (vagy sikertelensége) már eddig is formálta nyelvtudásukat. A könyv legfontosabb fejezetei a nyelvi tartalom közvetítésével (a kiejtés, a nyelvtan, a szókincs és a pragmatikai elemek tanításával), illetve az alapkészségek fejlesztésével (hallás utáni értés és beszéd, olvasás és írás) foglalkoznak. A nyelvtanár és a nyelvtanuló személyiségének, a tanítás és tanulás folyamatának külön fejezeteket szentelt a szerző.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bardos-az-idegen-nyelvek-tanitasanak-elmeleti-alapjai-es-gyakorlata//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave