Bárdos Jenő

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata


2.7. Mikrokészségek a hallásértésben

Természetesnek tekinthetjük, hogy szoros összefüggés van az előző fejezetben felsorolt hallásértést nagyban elősegítő képességek és készségek, valamint a hallásértést alkotó mikrokészségek között. A veszély inkább abban rejlik, hogy ezeknek a mikrokészségeknek a külön-külön történő fejlesztése, felfuttatása nem jelenti automatikusan azt, hogy a hallásértési készség jelentősen javul. A különféle készségek jellegére, illetve hiányára jól utal az is, ha röviden bemutatjuk a sikertelen dekódoló gyötrelmeit.
Fontossági sorrend nélkül: a sikertelen dekódolót („hallgatót”) jellemzi az, hogy ha egyszer elvesztette a fonalat, leragad, és nem tud visszakapcsolni, nem tud figyelni a lényegre. Egy-egy ismeretlen szó is elég ahhoz, hogy kilökje a hallásértés szokványos folyamatából. Soha nem elég neki az egyszeri meghallgatás, és mindig panaszkodik a körülményekre (pl. a magnetofonfelvétel minőségére, ha nem élőbeszédről van szó). Amennyiben szerény ismeretekkel rendelkezik a világról, a társadalomról, az emberekről, akkor a hallásértésben túlzottan függ attól a kevés adattól, amelyet addig már megértett: nem tud kombinálni, nincs mit „bevonni”, hogy kiegészítse a hiátusokat. Hamar elfárad, túl gyorsnak találja a tempót, és így már a legegyszerűbb szavak hangalakjával is problémája lehet. Mivel azt gondolja, hogy minden egyes szó lényeges, ezért minden egyes szót meg is akar érteni, ha ez nem sikerül, nemcsak leragad az adott helyen, hanem csalódottságérzésétől sem tud szabadulni. Ez a csalódottság azután átcsaphat dühbe, elkeseredettségbe, ellenségességbe vagy akár a legteljesebb érdektelenségbe is. Ezt az önmagába visszatérő, gyakran megismétlődő, lélektanilag nehezen elviselhető folyamatot csak türelmes gyakorlással, a részképességek kifejlesztésével lehet megszüntetni vagy visszaszorítani. Milyen képességek kifejlesztéséről, milyen készségek kialakításáról van szó?
A szakirodalomban a mikrokészségek bemutatása gyakran keveredik a hallásértésben használt leggyakoribb technikák leírásával. Az itt következő leírások (Richards, 1983 nyomán) megfelelő célképzetet alkotnak ahhoz, hogy a gyakorlatban megvalósított technikák mindezek fejlesztésére irányuljanak. (Richards egyébként 17 mikrokészséget sorol fel, ezek közül csak néhány felemlítése is megfelelően teljes kívánságlistának tűnhet):
  • eltérő sebességű beszéd feldolgozásának a képessége;
  • a rövidített vagy hangsúlytalan szerkezetek és hangalakok felismerésének képessége;
  • a szórendi minták fontosságának értelmezése;
  • a szóhatárok, illetve a tőszavak felismerésének a képessége;
  • a célnyelv hangjainak elkülönítő jellegű felismerése;
  • hosszabb nyelvi egységek minden hangzó elemének megtartása a rövid távú memóriában;
  • a nem szerkesztett beszéd szabálytalanságainak tűrése, felismerése (szünetek, hibák, újrakezdések, javítások stb.);
  • a szavak grammatikai szerepének felismerése, a grammatikai rendszerek és szabályok érzékelése;
  • a beszédfolyamat kohéziós eszközeinek azonosítása;
  • a beszédfunkciók felismerése a szituációkban a résztvevők céljainak megfelelően;
  • a szereplőkről és a szituációkról szóló ismeretek kibővítése a világról szóló tényismeretek alapján;
  • különbségtétel a betű szerinti és az átvitt jelentés között;
  • hallásértési stratégiák kifejlesztése a kulcsszavak felismerésére, az új szavak kitalálására, segély kérése a szereplőktől stb.
A fenti felsorolás azt is világosan mutatja, hogy számos direkt kapcsolat található a hallást elősegítő képességek fejlettségi szintje, illetve azon mikrokészségek között, amelyek segítik a hallásértés kiteljesedését.
 

Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 141 2

Magyarországon magyarul ilyen részletességű munka az idegen nyelvek tanításáról még nem jelent meg. A szerző célja az volt, hogy emelje a nyelvpedagógiai tudatosság szintjét mindazokban, akik az idegen nyelvek tanításával foglalkoznak. így könyve alapvető tananyag az idegen nyelvi tanárképzésben és továbbképzésben, vagyis főként az idegen nyelv szakos egyetemi és főiskolai hallgatókhoz, valamint oktatóikhoz szól. Hasonlóképpen alapvető tananyag az alkalmazott nyelvészeti, nyelvpedagógiai, illetve általában a pedagógiai és pszichológiai doktori programok hallgatóinak. A legfontosabb az, hogy az aktív nyelvtanárok kezébe eljusson e könyv. A szűkebb szakmai érdeklődésen túl a könyv nyelvezete és stílusa lehetővé teszi, hogy a széles nagyközönség, főként az idegen nyelveket tanulók, nyelvvizsgázók, fordítással és tolmácsolással foglalkozók, illetve az idegen nyelvek iránt érdeklődők is haszonnal forgathassák, különösen ha szeretnék megérteni azokat a pszichológiai és nyelvi folyamatokat, amelyeknek a sikeressége (vagy sikertelensége) már eddig is formálta nyelvtudásukat. A könyv legfontosabb fejezetei a nyelvi tartalom közvetítésével (a kiejtés, a nyelvtan, a szókincs és a pragmatikai elemek tanításával), illetve az alapkészségek fejlesztésével (hallás utáni értés és beszéd, olvasás és írás) foglalkoznak. A nyelvtanár és a nyelvtanuló személyiségének, a tanítás és tanulás folyamatának külön fejezeteket szentelt a szerző.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bardos-az-idegen-nyelvek-tanitasanak-elmeleti-alapjai-es-gyakorlata//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave