A pszichoterápia a pszichés tekintetben veszélyeztető állapotban lévő személy(ek) célzott vizsgálatát és kezelését jelenti. Célja a veszélyeztető állapot megszüntetése, illetve megfelelő szakmai ellátás biztosítása. Időtartama jellemzően 1-6 ülés (az adott helyzet szükségletei szerint, előre nem tervezhető). Az ülések időtartama kötetlen (szükség szerint akár 2-3 órán át is tarthat). Eszközigénye nem tervezhető, változatos. A krízisek bizonyos típusaiban nyújt eredményt, alkalmanként hospitalizáció vagy pszichiáter/ pszichoterapeuta szakorvoshoz való irányítás válhat szükségessé. Az ambuláns ellátás egyaránt történhet pszichiátriai gondozóban, kórházi szakambulancián és magánpraxisban. Mindhárom tevékenységi formában biztosítani kell a zavarmentes, nyugodt körülményeket, a hosszú várakozás elkerülését és az áttekinthető adminisztrációt. A gondozóknak módot kell adni arra, hogy elmaradó betegeiket – azok emberi jogainak tiszteletben tartásával – megkereshessék; meg kell teremteni számukra a team-munka feltételeit (pszichológus, szociális munkás, gondozónő) és mindezen túl megfelelő jogosítványokkal kell rendelkezniük a hatósági válaszok adásához.

Ha az átfogó, integrált és rugalmas alkalmazkodásra képes közösségi gondozás mellett, a szakszerűen alkalmazott krízisintervenciós beavatkozások ellenére közvetlen veszélyeztető magatartás alakul ki, gondoskodni kell a beteg kórházban történő gyógykezeléséről. A regionális ellátórendszerek (alapellátás, családorvosok, lelkisegély szolgálatok, krízisambulancia, pszichiátriai szakrendelők, fekvőbeteg intézmények) hierarchikusan egymásra épülő rendszert alkotnak.