Az obstruktív alvási apnoe szindróma (obstructive sleep apnoe syndrome, OSAS) súlyos szövődményekkel járó, a betegek életminőségét és mortalitását nagymértékben rontó alvászavar. Fő jellemzője a felső légutak alvás alatti ismétlődő, részleges (hypopnoe) vagy teljes elzáródása (apnoe), az oxigénszaturáció csökkenése, melynek következtében a beteg egyre erőteljesebb légzőmozgásokat végez. Ezt a szűkületet, elzáródást a légzés központi idegrendszeri szabályozásának gyengesége, valamint a felső légút alkati, szervi, strukturális vagy funkcionális szűkületei okozzák. Apnoeról beszélünk, ha a légzés alatt a légáramlás legalább 80%-kal csökken vagy teljesen megszűnik, és ennek az epizódnak az időtartama meghaladja a 10 másodpercet. A hypopnoe a légutak részleges elzáródása alvás alatt. Definíció szerint a légáramlás az alaplégzéshez képest legalább 30%-kal csökken, amelyet az oxigénszaturáció legalább 4%-os csökkenése kísér. A középkorúak populációjában az OSAS prevalenciáját tisztázó, mérföldkőnek tekinthető Wisconsin Sleep Cohort Study eredményei szerint az OSAS (apnoe/hypopnoe index AHI >5/óra, továbbá jelentős napközbeni álmosság) a nők 2, a férfiak 4%-át érinti. Elhízáskor, valamint hypertonia, szívelégtelenség, koszorúér-betegség fennállásakor még gyakoribb.

A klinikai kép komplex. A kórkép gyanúját veti fel a hangos horkolás légzésszünetekkel, amelyhez túlzott nappali aluszékonysággal társul, de gondolnunk kell erre a betegségre terápiarezisztens vagy non-dipper hypertonia, szívelégtelenség, szívritmuszavar, stroke vagy depresszió, memóriazavar esetén is. Elhízott nőknél előforduló inszomnia, kezeletlen hypothyreosis vagy depresszió esetén szintén gondolnunk kell az OSAS-ra, különösen menopauzában. Vizsgálatok igazolják a metabolikus szindróma, cukorbetegség és OSAS összefüggését (14.2. táblázat).

 

 

A depresszió OSAS-betegek körében mért prevalenciája a depresszió diagnosztikai kritériumaitól függően 24% és 45% között változik. Egy keresztmetszeti, telefonos, az európai átlagpopulációra nézve reprezentatív, 18980 fő megkérdezésével végzett felmérés szerint légzéssel összefüggő alvászavarban szenvedők 17,6%-ánál vannak jelen a DSM-IV kritériumai szerinti major depresszióra utaló jelek. Az OSAS-ban szenvedő nőket jóval gyakrabban kezelik először depresszióval, és csak később kerül az OSAS felismerésre: a női nem prediktív a depresszió szempontjából az OSAS-betegek körében (esélyhányados: 2,24).