A családorvosnál megjelenő betegek mintegy 5–8%-a szenved major depresszióban és még ennél is magasabb az enyhébb, ám klinikailag szignifikáns depresszív zavarral rendelkező betegek aránya. Európában, így Magyarországon is a depresszió terhei a kardiovaszkuláris betegségek által okozott terhek nagyságrendjéhez hasonlíthatók. WHO szerint a depresszió jelenleg a harmadik leggyakoribb munkaképesség-csökkenésért felelős betegség. Magyarország felnőtt lakosságában az orvosi értelemben vett és kezelést igénylő major depressziós epizód egy hónapos prevalenciája 4–5%, míg egyéves prevalenciája 7–8%. Ugyanakkor a betegség eredményes kezelésére világszerte igen jó evidenciák állnak rendelkezésre. A megfelelő terápia kb. 80%-kal csökkenti a szuicid halálozást. Az öngyilkosság mindenütt a világon komoly népegészségügyi problémát jelent, különösen hazánkban, ahol az utóbbi 30 évben a közel 60%-os csökkenés ellenére (a 2014-es adatok szerint) évente még mindig több, mint 1900 ember hal meg öngyilkosságban. Többen, mint közlekedési balesetben. Ezen jelentős öngyilkosság-csökkenés révén a százezer lakosra eső éves öngyilkossági halálozást tekintve elvesztettük világelsőségünket, a világon 2012-ben már „csak” a 16. helyet foglaltuk el, de Európában még mindig a negyedikek, az EU-ban pedig Litvánia mögött a másodikak vagyunk.

Ha a levert hangulat több mint két éve fennáll, de az egyéb tünetek nem elégítik ki a major depresszió kritériumait, disztímiáról beszélünk. Major depresszió vagy disztímia esetén mindig meg kell vizsgálni, hogy a fennálló depressziós epizódokat tarkítják-e mániás epizódok. Ha a betegnél legalább egyszer, felváltva depressziós és mániás epizódok is előfordulnak, bipoláris hangulatzavarról beszélünk. A depressziós beteg bőre gyakran sápadt, arca beesett, homlokán a ráncok gyűröttebbek, gyakran megjelenik a jellegzetes depressziós omega (a homlok állandó gondterhelt ráncolása a két musculus corrigator supercilii fokozott tónusa következtében), szemhéjain gyakran kettős redőt látunk (Veraguth-féle redők). A beteg gesztikulációja szegényessé válik, koránál idősebbnek néz ki, mozgása nehézkes, fáradt. Más esetekben pszichomotoros nyugtalanság, agitáltság lehet jellemző. A depressziós betegek korai szűrésében a családorvosnak nagyon fontos szerepe van, hiszen az alapellátásban történik a legtöbb orvos–beteg találkozás. A depresszió felismerését az alapellátáson belül javíthatja, ha a családorvos jobban odafigyel egyes fokozottan veszélyeztetett betegcsoportokra. Ilyenek azok, akiknél és/vagy akik családtagjainál korábban már előfordult depresszió, a súlyos, krónikus testi betegségben szenvedők, a krónikus stresszben élők, az alacsony szociális támogatottsággal rendelkezők, a szenvedélybetegek, valamint a nők és az idősek.